Augusztus 28., kedd

Szent Ágoston egyháztanítóra (†430) emlékezünk, aki Hippo (ma Algéria) püspöke volt.

Mt 23, 23–26. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni

Imádság az Úr anyjával, Máriával

23Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. 24Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
25Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. 26Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!

Ebben a negyedik „kirohanásban” Jézus megbélyegzi a farizeusok és az írástudók képmutatását, hogy befizetik a templom fenntartására szolgáló tizedet, miközben az igazságosságot, az irgalmasságot, a hithez való hűséget elhanyagolják. A régi időkben a tizedfizetés kötelezettsége csak a föld három legfontosabb terményére, a búzára, a borra és az olajra, illetve az állatok elsőszülöttjeire vonatkozott (MTörv 14, 22). A farizeusok azonban szőrszálhasogató szabálykövetésükben kiterjesztették azt egyéb, kevésbé fontos terményekre is. Jézus ezt a kicsinyes akadékoskodást ítéli el, hiszen közben a legfontosabb előírásokat elhanyagolják. Nem gyakorolják az igazságosságot, vagyis nem tartják tiszteletben az emberi méltóságot; nem irgalmasak, vagyis nem fordulnak szeretettel mások, különösképpen a szegények felé; és elhanyagolják a hitet, vagyis nem bízzák Istenre az életüket. Az nem lehet, hogy „a szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek” – mondja Jézus. Még egy további dologban tesz szemrehányást Jézus a farizeusoknak. Lerombolják az emberi szív és a tevékenység, a belső és a külső között meglévő elengedhetetlen kapcsolatot. A hívő ember nem élhet ilyen tudathasadásban, hogy helyesen viselkedik egyes külsődleges gyakorlatokban, miközben a szíve romlásnak indult. Ezen a ponton felidézhetjük Jézus vádját azok felé, akik így élnek: fehérre meszelt sírokhoz hasonlítanak. Az élet az emberi szívből fakad. A szívünktől függ az egész életünk. Ha a szívet a szeretet alakítja, akkor szeretetcselekedetek fakadnak belőle. Ha ellenben irigység, harag, gyűlölet, gőg lakik benne, akkor keserű és rossz gyümölcsöket terem saját és mások számára. A hívő ember arra kapott meghívást, hogy táplálja magában a belső embert. Ennek útja pedig az imádság, az Írások figyelmes és gyakori meghallgatása, és a leggyengébbek iránti szeretet gyakorlása. Jézus azt kéri, hogy a szívünkből merítsünk, amelyben Isten szeretete lakik. A szívünkben döntünk a jó út mellett.

Imádság az Úr anyjával, Máriával