Augusztus 21., kedd

Mt 19,23–30. A gazdagság veszélyei. A lemondás jutalma

Imádság az Úr anyjával,  Máriával

23Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: »Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. 24S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« 25Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: »Akkor hát ki üdvözülhet?« 26Jézus rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges«. (Ter 18,14; Jób 42,2) 27Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: »Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?« 28Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. 29És mindenki, aki elhagyta házát, fivéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.
30Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.

A gazdag ifjú éppen szomorúan távozik. Inkább a gazdagságot választotta, nem tudott lemondani róla, és Jézust követni. Sokkal inkább javai foglalják el a szívét, semmint ez a mester. Jézus rögtön ezután a tanítványokhoz fordul, és – szomorúan, amiért nem sikerült meggyőznie ezt az ifjút – felfedi előttük, hogy „...a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába". Nem azt mondja, lehetetlen. Nem állítja manicheus módon, hogy a gazdagság bűn. Olyan körülmény azonban, amely megágyaz a kapzsiságnak, hajlamosabbá tesz a fösvénységre, ahhoz vezethet, hogy könnyebben elfeledkezünk másokról, és elősegíti az anyagi javakhoz való ragaszkodást. Jézus egy igazán megdöbbentő példát hoz, hogy érthetőbbé tegye e nehézségeket: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Túlzó kijelentés, amely elgondolkoztat. A tanítványok rögtön rá is kérdeznek: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Ennek a kérdésnek nagy erővel kellene felhangoznia egy olyan világban, ahol a javak birtoklása a legelszántabban kergetett, és bármi áron elérni próbált célok egyike. Jézus több alkalommal is figyelmeztette a tanítványokat, hogy nem szolgálhatnak egyszerre két úrnak, istennek és a mammonnak, vagyis a pénznek (Mt. 6,24). Sajnos a mai társadalomban a pénz, a gazdagság, az anyagi javak olyan bálványokká váltak, amelyek teljes elköteleződést kívánnak. Oltáraikon könnyedén feláldozhatjuk akár az életünket is. Lehetetlenségnek tűnik, hogy egy gazdag ember üdvözüljön. Jézus azonban rögtön visszavág: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges." A hit, és az Istenre hagyatkozás eltántorítja az ember szívét az anyagi dolgok birtoklásától. Péter kezdi megérteni, és azt kérdezi Jézustól, hogy mi lesz azoknak a jutalma, akik lemondanak mindenükről, és Istenre bízzák magukat. Jézus nem mindennapi válasza megmutatja Isten nagylelkűségét azok irányába, akik rábízzák magukat. „Százannyit" kapnak majd, mint amit otthagytak. Vagyis fivérek és nővérek veszik majd körül őket és elborítják szeretetükkel. A halál után pedig elnyerik az örök életet. Mindez éppen az ellentéte annak, amit általában gondolnak az evangéliumi életről: nem foszt meg semmitől, sőt gazdaggá teszi a földi életet és az utána következőt is.

Imádság az Úr anyjával, Máriával