13Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. 15Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.
16Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’ 17Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ 19Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. 21S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. 22Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
16Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’ 17Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ 19Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. 21S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. 22Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
Ez
az evangélium szigorú figyelmeztetés a korabeli és napjaink farizeusai számára.
Jézus erős szavakkal fordul a farizeusokhoz, felfedi előttük, hogyan is élnek
valójában. Ezzel segít nekik, hogy meglássák hogyan is élnek valójában. A
farizeusok megfeddése segít a tanítványoknak is, akik gyakran csodálattal
tekintettek rájuk. A „jaj nektek!” kiáltás nem fenyegetés, hanem azt célozza,
hogy jobban megértsék viselkedésük következményeit. Jézus nagyon különbözik
korának és minden idők tanítóitól, akik fenyegettek, megbélyegeztek, elítéltek,
szigorúan és könyörtelenül ítélkeztek. Olyan tanítók, akik mások szemében
képesek felismerni a szálkát, és másokra elviselhetetlen terheket rónak, ám
maguk nem mozdítják egyetlen ujjukat sem. Rámutatnak a bűnökre, de nem
segítenek a változtatásban. A farizeusok minden korban a törvényt szeretik és
nem az embereket. A „jaj nektek!” Jézus legerőteljesebb kísérlete, hogy
felidézze, akik bizalmatlanok, bezárkóznak, és azt gondolják, hogy a gonosz
rajtuk kívül van. Komolyan kellene vennünk Jézus igen világos kijelentéseit, és
mindenekelőtt úgy kellene értelmeznünk, mint végső kísérletét arra, hogy
magunkba szálljunk. Segítenünk kellene abban, hogy megérintse a szívét annak
is, aki igaznak hiszi magát, mert tiszta a keze, közben olyan, mint a fehérre
meszelt sírok, amelyeknek halálszaguk van. Jézus azonban nem adja fel, hogy
szóljon hozzájuk, akik magukat igaznak tartják, pontosan azért, hogy
képmutatásuk börtönéből kiszabadítsa őket. Mert ez vezeti őket ahhoz a
meggyőződéshez, hogy velük minden rendben van. Jézus úgy korhol, mint testvér,
mint apa, mint jó barát és nem úgy, mint tanító, aki feladja a leckét vagy
vizsgáztat. A gonosztól akar megszabadítani minket. Csak az erős és
szenvedélyes szeretet képes felismerni a gonoszt és megszabadítani minket tőle.
Imádság a szegényekért
