Augusztus 16., csütörtök

Mt 18,21–19,1. A könyörtelen szolga

Imádság az Egyházért

21Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« 22Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer.
(Ter 4,24)

Példabeszéd a könyörtelen szolgáról

23Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. 24Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. 25Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. 26A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’27Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. 28Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ 29A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ 30Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.
31Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. 32Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. 33Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ 34És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. 35Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«

1Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.

Az evangélium ezen lapjai emlékeztetnek minket arra, hogy a testvéri helyreigazítás és megbocsátás – melyek központi jelentőséggel bírnak a keresztény közösségben – nagy figyelmet és érzékenységet követelnek. Minden hívőnek kötelessége saját testvérét meginteni, amikor az hibázott, mint ahogy mindenkinek joga van a megbocsátásra is. Sajnos egy olyan társadalomban élünk, amely kezdi elfelejteni a megbocsátás értelmét, mégpedig azért, mert kezdi elfelejteni az egymás iránti kölcsönös szeretet kötelezettségét, amelyet az Úr kér tőlünk. Egy olyan világban, amelyben egyszerre van jelen az egymástól való függés, és az egymással való versengés, ha valóban szabadok akarunk lenni és egy élhető társadalmat akarunk építeni, meg kell tanulnunk az egymás iránti szeretet foglyaivá lennünk. Mindenki jogainak tiszteletben tartása csak akkor valósulhat meg, ha mindenki elfogadja egyetlen, mellőzhetetlen kötelezettségét: mások jogainak tiszteletben tartása, így fejezve ki a szeretetünket. Ennek az egységnek a legvilágosabb képe: az együtt imádkozó tanítványok. Jézus mondja: „Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.” A tanítványok egyetértése afelől, amit kérnek, bármi legyen is az, kötelezi Istent, hogy megadja. Ki kell mondanunk, hogy az imában való egyetértés, az egy szándékban való egység óriási hatalommal rendelkezik. Ha az imánk nem talál meghallgatást, meg kell kérdeznünk magunkat, hol a probléma: az imánk módjában, melyet megfertőzött a lustaság, vagy a közösség, illetve a minket körülvevő világ aggodalmával, problémáival való törődés hiánya? Hányan vannak, akik az imából fakadó szeretetre vágynak, és amit senkitől nem kapnak meg! II. János Pál egyszer nagy lelki bölcsességgel beszélt a "földrajzi" imáról, azaz a különböző helyekhez, szükséget szenvedő szituációkhoz kötődő imáról. Mi magunk is gyakorolhatjuk ezt.

Ima az Egyházért