Augusztus 17., péntek

Mt 19,3–12. Amit Isten egybekötött, azt ember el ne válassza

A Szent Kereszt imádsága

3Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?« 4Ő ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’? És így szólt: (Ter 1,27) 5‘Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz’. (Ter 2,24) 6Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.« 7Erre azt mondták neki: »Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni és úgy kell elbocsátani?« (MTörv 24,1) 8Azt válaszolta nekik: »Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. 9Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.«
10Tanítványai erre azt mondták neki: »Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.«11Ő azt felelte nekik: »Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. 12Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.«

Kezdetét veszi Jézus júdeai küldetése. Itt marad, amíg be nem telnek napjai. Nagy tömeg követi, és ő, mint mindig, most is tanítja őket, és meggyógyítja a betegeket, akiket elébe hoznak. Tevékenysége, amelyet már Galileában is akadályoztak, itt természetesen még nagyobb ellenállásba ütközik. A gonosz szellem lankadatlanul, kérlelhetetlenül szembehelyezkedik az evangéliummal. A farizeusok a gonosz eszközeiként a feleség „elbocsátásáról" kérdezik Jézust: van-e olyan indok, amely ezt jogossá teszi, ahogy egyesek gondolják. Abban az időben jelentős vita folyt erről a témáról. Jézus mindazonáltal nem válaszol egyenesen a kérdésre, inkább emlékeztet rá, hogy Isten akarata szerint a férfi és a nő egységet alkot. Isten tervében a család a férfi és a nő közti felbonthatatlan szereteten alapul. Mózes ugyan engedélyezte a válást, de csak azért, mert az akkori zsidók emberileg és lelkileg romlottak voltak. Jézus tehát nemcsak hogy nem fogadja el a rabbik magyarázatát, hanem el is ítéli a válás gyakorlatát, amit a farizeusok többé-kevésbé tág határok közt követnek. Jézus megerősíti, hogy az emberi kapcsolatokban a szereteté kell, hogy legyen az elsődleges szerep. Így tehát a házasságban egyesülő férfi és nő kapcsolatának is ez kell, hogy legyen az alapja. Az ő szeretetük feloldhatatlan. A visszavonhatatlanság már akkor is nagy súlyt jelentett. Ma még inkább így van ez, hiszen olyan kulturális környezetben élünk, ahol mindenfajta hosszabb távú stabilitás lehetetlennek tűnik. Jézus folytatja, és a mennyek országáért vállalt önmegtartóztatásról beszél: „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról". Az a döntés, hogy valaki lemond a házasságról, hogy teljesen Istennek szentelje magát, nem teszi értéktelenné magát a házasságot, hanem félreérthetetlenül hangsúlyozza a döntést, miszerint az illető Istenhez kötötte az életét. Vagyis azt jelenti, hogy vannak olyanok, akik a saját létükkel szeretnék bizonyítani, hogy Isten elegendő. Ez a döntés megragadja az egyházban rejlő spirituális lehetőségek egyikét: a kizárólag Jézushoz való kötődést. Ebben az értelemben az Úrért vállalt cölibátus különleges értékkel bír. Nem azért, mert példát nyújt az önfeláldozásra, hanem azért, mert megmutatja, hogy lehetséges visszavonhatatlanul az Úr mellett dönteni.

A Szent Kereszt imádsága