Mt 14,1–12. Keresztelő János
vértanúsága
1Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.
2Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; 3Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; 4Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; 5Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.
6Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; 7Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. 8Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; 9Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; 10Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; 11Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.
12A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt;
2Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; 3Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; 4Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; 5Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.
6Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; 7Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. 8Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; 9Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; 10Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; 11Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.
12A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt;
A mai evangéliumban szereplő Heródes
negyedes fejedelem ugyanahhoz a királyi családhoz tartozik, amellyel az evangéliumi
gyermekségtörténetben is találkozunk. Ez a Heródes is attól fél, hogy elveszíti
a hatalmát. Elődje attól a hírtől ijedt meg, amit a bölcsek hoztak, és az
Írások is megerősítettek. Isten Igéje ugyanis sohasem hagyja annyiban a
dolgokat, mindenkit életének, viselkedésének, szívbéli gondolatainak
megváltoztatására szólít fel. A Jézus gyermekkorában uralkodó Heródes, hogy
hatalmát megőrizze, elrendelte az ártatlan kisdedek kegyetlen lemészárlását.
Önmagunk védelme könnyedén odavezethet, hogy félreállítjuk az útból azt, akit
az ellenségünknek tartunk. Ezért Jézus azt kéri, hogy gyökerénél fojtsunk el
minden rossz gondolatot, mert ha hagyjuk felnövekedni, akkor mások
elpusztításához vezethet. Ez a Heródes is hagyta, hogy az erőszak örvénye
magával ragadja. Bizonyára szíven ütötte őt János szavának tisztasága, aki
szemére hányta gonosz viselkedését. Ezért aztán bebörtönöztette, azt gondolta,
hogy így majd nem hallja többé a hangját. Megölni azonban nem akarta. Szalóme
sürgetése és a saját gőgje mégis olyasmibe sodorták, amit maga sem akart.
Lefejeztette a prófétát. Mondhatnánk azt is, hogy elegendő egy szeszély a
prófétai szó elhallgattatásához, amely pedig jótékony hatású volt, és sokaknak
hozott megnyugvást. De nem így van ez ma is, amikor hagyjuk, hogy a szeszélyeink
uralkodjanak rajtunk, és nem hallgatunk többé a Szóra? A Keresztelő halála
keserűséggel tölti el Jézust. Figyelmeztetés volt számára is, hogy mi vár rá,
ha a prófécia útján jár. De Jézus nem áll meg, még akkor sem, ha a szeretet
evangéliumának hirdetése a keresztre fogja juttatni. Ez az út a mindvégig tartó
tanúságtétel útja. A huszadik század milliónyi vértanúja az evangéliumi
tanúságtétel olyan példája, amelyet gondosan és csodálattal kell őriznünk.
Előesti
imádság
