Mt 17,22–27. A templomadó
22Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: »Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe,23megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni.« Erre nagyon elszomorodtak.
A templomadó
24Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: »A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?« 25Azt felelte: »De igen!« Amikor hazaért, Jézus már megelőzte őt és azt mondta neki: »Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?« 26 Ő azt felelte: »Az idegenektől.« Jézus erre így szólt: »Akkor tehát a fiak mentesek. 27De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda nekik értem és érted.«
Jézus
másodszor mondja el a tanítványainak, hogy mi vár rá Jeruzsálemben: először
kiszolgáltatják a nép vezetőinek, megölik, de föltámad. Ennek hallatán a
tanítványok ismét elcsüggednek. Nagyon nehezükre esik elfogadni a szenvedő
Messiás képét, még annak ellenére is, hogy a jövendölés a feltámadás hírét is
magába foglalja. Ez a probléma számunkra is ismerős. Hányszor előfordul, csak
azt halljuk meg, amit meg akarunk hallani, nem hagyjuk, hogy Isten szava, amit
hirdetnek nekünk, megérintsen minket! Kafarnaumba visszaérve néhány adószedő
Péterhez lépett, hogy kiderítsék, Jézus szándékozik-e templomadót fizetni, vagy
sem. Nem a császárnak fizetendő adóról van szó, hanem a templom működésére
fordított adóról, amelyet minden zsidónak be kellett fizetnie. Bár Jézus
„nagyobb, mint a templom" (12,6), nem vonja ki magát ez alól a
kötelezettség alól, és azt parancsolja Péternek, hogy vegye ki a horogra akadó
hal szájából az ezüstpénzt és adja a templom javára. Jézus nem akart botrányt
okozni azzal, hogy nem fizet. Azért jött, hogy építsen, nem pedig azért, hogy
megbotránkoztassa az embereket. Ezért reagál másképpen, mint ahogy ebben a
helyzetben logikus lenne. Ezt a vonalat követi Pál apostol is, amikor a
korintusiak előállnak követeléseikkel, és azt mondják: „Minden szabad!".
Pál válasza: „de nem minden szolgál javunkra. Senki se keresse a maga javát,
hanem csak a másét." (lKor 10,23-24) Jézus elsődleges feladata, hogy
egybegyűjtse és megőrizze az embereket, akiket az Atya rábízott. Ezért
igyekszik elkerülni a fölösleges botránykeltést. Olyan tudás ez, amely nagy
önfegyelmet igényel elsősorban a pasztorációs feladatokat ellátók részéről.
Mindenki érezhet ugyanis késztetést arra, hogy indulatosan, gondolkodás nélkül
cselekedjék. Az Úr azonban arra tanít minket, hogy az az igazi bölcsesség, ha a
lelki templomot, vagyis a keresztény közösséget építjük.
Imádság a szegényekért
