Mt 16, 13–23. Péter hitvallása és elsősége
az apostolok között
13Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« 14Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« 15Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« 16Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« 17Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. 18Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. 19Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.« 20Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.
A szenvedés és a feltámadás első megjövendölése
21Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. 22Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.« 23Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!«
Jézus
Fülöp Cezáreája felé vezette tanítványait, az akkori Palesztina északi
határához, ahol pogányok éltek. Jézus talán szükségét érezte, hogy egy kicsit
elvonuljon tanítványaival. Minden közösségnek szüksége van ilyen pillanatokra,
amelyek arra szolgálnak, hogy a közösség növekedjék az Úr ismeretében és
szeretetében. Jézus ekkor arról faggatja tanítványait, hogy mit mondanak róla
az emberek. A legkülönbözőbb elképzelések járták arról, hogy kicsoda Jézus: Heródes
udvarában talán azt gondolták, hogy ő a feltámadt Keresztelő, mások azt hitték,
hogy Illés, megint mások pedig azt mondták, hogy biztosan Jeremiás, akinek a
korszak hiedelmei szerint el kellett volna mennie a Nébó-hegyre, hogy
visszaszerezze a frigyládát és más szakrális tárgyakat, amelyeket a
száműzetéskor rejtettek el ott. Az első válaszok elhangzása után Jézus a
tanítványokat faggatja: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?”. Fontos számára, hogy
a tanítványok egyetértésben, összhangban legyenek vele, hogy tudják, kicsoda ő
valójában. Péter veszi át a szót, és mindenki nevében válaszol, amikor
megvallja: hite szerint Jézus a Messiás. Péter és vele együtt a tanítványok e
szerény csoportja azok közé a „kicsinyek” közé tartozik, akik előtt az Atya
felfedi a világ teremtése óta rejtett dolgokat. Simon pedig, aki hús-vér ember,
mint mindenki más, Jézussal való találkozása révén új hivatást kap, új
feladatot: kőszikla lesz, vagyis sokak támasza, s hatalma révén új barátságok
köttethetnek, és feloldozást adhat a szolgaság számtalan kötelékéből, amelyek
megakadályozzák, hogy az emberek az evangélium útját járják. Péter mindannyiuk
nevében mondott válasza erőt ad Jézusnak, és lehetővé teszi számára, hogy
megnyissa előttük szívét, és hogy elmondhassa, milyen vég vár rá Jeruzsálemben:
a Messiás nem hatalmasság, hanem gyenge ember, akit végül megölnek. Péter nem
érti meg Jézus mondandóját: sőt azt hiszi, hogy rémeket lát. Ezúttal minden
bizonnyal nem a hitére hallgat, mint az imént, hanem az ösztöneire, és
megpróbálja Jézust lebeszélni küldetéséről, a jeruzsálemi útról. Valójában még
nagyon sok utat kell megtennie ahhoz, hogy megértse az Urat, ahogyan
végeredményben mindegyikünknek. Jézus azt mondja neki: „Távozz tőlem, sátán!”,
mintha csak azt akarná mondani, hogy térjen vissza az evangélium követésének
útjára.
Imádság az Egyházért
