Augusztus 1., szerda

Szárovi Szent Szerafim orosz szerzetes és sztarec emléknapja (†1833). A húsvéti örömről és a Szentlélek működéséről tanúságot téve hirdette a békét.

Mt 13,44–46. Példabeszéd a kincsről és a gyöngyről

Imádság a szentekkel

44Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
45Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. 46Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.

A két példabeszéd a szántóvető és a kereskedő döntését tárja elénk, akik úgy határoztak, hogy mindenüket eladják, hogy feltehessék arra a kincsre, amit megtaláltak. Az első példabeszédben egy szántóvetőről van szó, aki véletlenül akad rá a kincsre a földben, amelyen éppen dolgozik. Mivel a föld nem a saját tulajdona, meg kell vásárolnia, hogy birtokba vehesse a kincset. Ezért dönt úgy, hogy minden vagyonát kockára teszi, nehogy elszalassza ezt az igazán kivételes alkalmat. A második példabeszéd főszereplője egy gazdag drágakő-kereskedő, aki tapasztalt szakértőként felfedez egy különleges értékű gyöngyöt a bazárban. Ő is úgy dönt, hogy mindent föltesz arra a gyöngyre: eladja érte az összes többit. A kincs láttán döntésük világos és határozott. Igaz ugyan, hogy el kell adniuk mindenüket, amijük csak van, hogy megszerezzék. Ehhez nem mindennapi intelligenciára és kereskedői ravaszságra van szükség, mint ahogy azt a két vásárló sietősen véghez vitt cselekedetei mutatják: kincset találnak és rejtve hagyják, eladnak mindent és megveszik.  Amit eladnak, csekélység ahhoz képest, amit szereznek. A „mennyek országa” megéri ezt a befektetést, a kevésbé értékes dolgok eladását. Az evangélium üzenete világos: semmi sem ér fel Isten országával, és érte megéri mindent hátrahagyni. Nemcsak célszerű, de okos választás is ez egyben. Az a kérdés, hogy meg tudjuk-e érteni azt az örömöt és az élet teljességét, amely olyan „váratlanul” mutatkozik meg előttünk, mint amilyen váratlanul a kincs feltárult a szántóvető és a kereskedő előtt, akik ma világosan kijelölik számunkra is az utat, amelyet követnünk kell. Gyakran gondoljuk, hogy az evangélium lemondást és áldozatot követel tőlünk, hogy túl súlyos dolgokat kér, és cseppet sincs tekintettel ránk. A valóság azonban éppen ennek az ellenkezője: Isten gondviselése által a saját életünkben találjuk meg így a legértékesebb dolgot, amelyért örömmel és sietve vagyunk készek eladni mindent, amink csak van. Ez tehát Jézus követésének öröme, a legdrágább kincs, amely teljes életre vezet minket, és amely mindazt megadja nekünk, amire szükségünk van!

Imádság a szentekkel