Keresztelő Szent János vértanúságának
emléknapja, aki az Úr előhírnöke volt.
Mk 6,17–29. Keresztelő János halála
17Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. 18János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.« 19Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá. 20Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. 21Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, 22bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.« 23Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!« (Eszt 5,3) 24Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.« 25Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« 26A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. 27Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, 28elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. 29Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték
Az
egyház a kezdetek óta megemlékezik Keresztelő Jánosnak nemcsak a születéséről,
hanem halálának napjáról is. Heródes ítélte őt halálra, aki inkább hallgatott
egy gonosz szívű asszony szeszélyére, semmint hogy a próféta kemény, de igaz,
felszabadító erejű szavaira figyelmezett volna. Ő az utolsó és a legnagyobb a
próféták közt, ő az, aki előkészíti a Messiás eljövetelét. A Keresztelő az
igazságról és a szív megtéréséről prédikált. A király bizalmába fogadta őt.
Heródiás viszont, akit a próféta prédikálása egyre jobban bosszantott, ki nem
állhatta őt. Heródesen sajnos eluralkodott a félelem, s nem hallgatott többé a
próféta szavára, a megtérés is elmaradt. Az igehirdetés elutasításának keserű
tapasztalata ez, amely elkerülhetetlenül a szív megkeményítéséhez vezet.
Heródes, bár kedve ellenére való, végül mégis hagyja, hogy az események
magukkal sodorják, még ha azokat csupán egy szeszélyes természetű asszony
irányítja is, s végül embert öl, lefejezteti a Keresztelőt. Egészen máshogy
viselkedtek azok, akik a Jordán-folyóhoz siettek, hogy a Keresztelőt
hallgassák: felismerték, hogy ők maguk bűnösök, akik megbocsátásra, változásra
és üdvösségre áhítoztak. János tanúságtétele – s az evangélium hirdetése
mindenkor annak számít – felkészíti a szíveket az Úr befogadására. Így történt
ez a tanítványainak némelyikével is, akik miután meghallgatták Jézusról szóló
beszédét, követőivé lettek. Ha nem hallgatunk a próféta szavára, nem vesszük
figyelembe intését vagy feddését, azzal mintegy fejét vesszük Igéinek, hiszen
hatástalanítjuk sürgető hívását az Úr befogadására. Ne menjünk a sivatagba szél
által derékba tört nádszálat keresni, vagyis egyet a sok kép közül, amelyet
értetlenül nézünk; ne keressünk kényelmes, szép ruhába öltözött férfit, hisz az
olyanok a királyok palotáiban vannak, ahogy a jólét megannyi biztosítéka is.
Hagyjuk, hogy az szólítson meg bennünket, aki a világban jelenlévő Urat mutatja
meg nekünk, mert ő lesz a várakozás embere. És csakis az ismeri fel a jelenlévő
üdvösséget, aki képes várakozni, aki felkel álmából.
Imádság a szentekkel
