Augusztus 2., csütörtök

A pharrajimos, a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. Boldog Ceferino Giménez Malla cigány vértanú emléknapja, akit 1936-ban Spanyolországban öltek meg.

Emlékezzünk Yaguine-re és Fodé-ra. A tizenöt és tizennégy éves guineai gyerekek 1999-ben haltak fagyhalált, miközben egy repülőgép csomagterében megpróbáltak Európába utazni, hogy tanulhassanak.

Mt 13,47–53. Példabeszéd a hálóról

Imádság az Egyházért

47Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. 48Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. 49Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól 50és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.

A régi és az új

51Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.« 52Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
53Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.

Jézus továbbra is példázatokban beszél. Kinyilatkoztatja, hogy immáron közel a perc, amikor Isten szeretete uralja majd az emberek életét, a gonosz és az erőszak pedig vereséget szenved. Jóllehet minden Isten kezdeményezésére történik, mégsem megy végbe az ember közreműködése nélkül. Példabeszédében Jézus a halászháló képét használja fel. Általában nagyon hosszú hálót használnak, amelyet félkör alakban bocsátanak a vízbe, majd pedig kihúznak egészen a partig. Ezzel a hálóval – mondja Jézus – óriási mennyiségű halat lehet kifogni. Jézus ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Isten országa hatalmas, mindenki helyet találhat benne, mindenféle megkülönböztetés nélkül. „Amikor megtelik – mondja Jézus –, partra húzzák.” A hálónak meg kell telnie, mielőtt partra húzzák. Ebből a megjegyzésből is Jézus nagylelkűsége és szeretetének nagysága világlik ki. Akárcsak a magvető példázatában, ahol a magot válogatás nélkül mindenhová szórja. Milyen távol áll ez a mi szűkkeblűségünktől és énközpontúságunktól, nem beszélve a lustaságról és a fösvénységről! Az Úr mindenkit országába akar gyűjteni. Meghívást jelent ez számunkra, hogy ne fukarkodjunk kivetni a hálót, és próbáljuk minden módon továbbadni az evangéliumot a föld végső határáig. Amint a háló megtelik, kihúzzák a partra. Ekkor kerül sor a válogatásra, az ítéletre: a jó halakat elválasztják a rosszaktól. Ez történik majd a bárányokkal és a kecskékkel is az egyetemes ítéletkor – ahogyan Máté mondja. Az igazak azok, akik szerettek. A jók és a rosszak közötti megkülönböztetés aszerint következik majd be, hogy ki mennyire figyelt oda felebarátjára. Az Úr viszont szeretettel bíráskodik, segít bennünket döntéseinkben, nehogy elveszítsünk egy ilyen nagy szeretetet. Jézus végül megkérdezi a tanítványokat, hogy megértették-e. Azt akarja, hogy szavai szívük mélyére hatoljanak. Azt mondja a tanítványoknak, hogy ha megértik a mennyek országáról szóló tanítást, az új törvény (írás)tudói, doktorai lesznek, vagyis elnyerik az evangéliumból eredő bölcsességet, de tudják értékelni a „régi kincseket” is, vagyis a pusztán emberi bölcsességből eredő dolgokat.

Imádság az Egyházért