Szent Lukács emlékezete, aki evangéliuma mellett az Apostolok cselekedeteinek
is a szerzője, a hagyomány szerint orvos és festő volt
Lk 1,1–4 – Szent Lukács evangéliumának kezdete
1Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,
2amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, 4hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
Az Egyház ma Lukácsra emlékezik, a harmadik
evangélium és az Apostolok cselekedetei szerzőjére. A ma hallott szavakkal
veszi kezdetét Lukács evangéliuma. Már ezekből is kitűnik, hogy milyen nagy
tisztelettel közelít Lukács Isten szavához. Távol áll tőle, hogy a saját
személyét helyezze előtérbe, vagy fölhívja magára a figyelmet. Még nevét sem
mondja meg. Minden bizonnyal a tanult réteghez tartozott, ismerte a nagy
történeti és irodalmi alkotásokat. Mindazonáltal csupán közvetítőnek tartja
magát, aki Isten igéjének szolgálatában áll. Annak az igének a szolgálatában,
melyet teljes hűséggel igyekszik átadni azoknak, akik hozzá hasonlóan nem
ismerték személyesen Jézust, hanem a keresztény közösségben szereztek
tapasztalatokat a hitről. Igaz, van, aki a hetvenkettő egyikének tartja
Lukácsot, és van, aki szerint ő a két emmauszi tanítvány egyike, továbbá némelyek
neki tulajdonítják a Szűzanya festőjének szerepét is. Az Egyház azzal, hogy
műveit a szent könyvek közé sorolta, elismerte őt mint Istentől ihletett hívőt,
aki azon fáradozott, hogy a keresztény üzenet párbeszédre léphessen a kor
kultúrájával. Nevét a Timóteushoz írt második levél említi (2Tim 4,11).
Írásaiban összegyűjtötte az apostolok tanúságtételeit az Úrról és az első
közösségekről, főként azokról, melyeket Pál alapított, akinek tanítványa volt.
Evangéliumában Lukács elénk tárja, hogyan növekedett a tanítványok közössége,
akiket vonzott Jézus irgalmassága, a szegények és a betegek iránti
együttérzése, határtalan szeretete, melyből senkit nem zárt ki. Az evangélista
ennek az irgalmas szeretetnek a csodájáról tesz tanúságot, ami még ma, írott
művén keresztül is sokak szívét meggyógyítja. Lukács evangéliuma, mely Jézus
szavait és tetteit beszéli el, és az Apostolok cselekedetei, mely a keresztény
közösség történetét kíséri végig Jeruzsálemtől Rómáig, élő tanúságtétel az Egyház
történetéről. Az Egyházéról, amely a Szentlélektől indíttatva nem fél rábízni
magát az Úrra, és hirdetni az örömhírt a föld végső határáig.
Imádság az apostolokkal
