Antiochiai Szent Ignác püspök emléknapja, akit halálra ítéltek, Rómába
vittek, és ott vértanúhalált halt (†107)
21Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. 22Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. 23Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.24Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, 25akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit 26Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.
27Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. 28Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.29Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is! 30Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből
Pál kijelenti, hogy Isten kinyilvánította
igazságosságát, de az emberek nem tették magukévá. A pogányok nem ismerték föl
sem a teremtett világban, sem saját elméjükkel. Izrael pedig, bár megkapta a törvényt,
nem arra használta, hogy általa teljes szívével Istenhez kapcsolódjék, hanem
önigazolása eszközévé tette. Pál leszögezi, hogy Izrael nem élvez elsőbbséget a
világ népei között, hiszen Isten előtt minden ember egyenlő. Épp ezért
kiválasztásuk önmagában nem kiváltság, amivel dicsekedniük kellene. Sokkal
inkább hívás, amire szeretetteljes választ kellene adniuk. Ha Izrael nem
válaszol, azzal elárulja a szövetséget. Ám Isten az árulás ellenére sem akarja
fölbontani Izraellel kötött szövetségét. Izrael továbbra is Isten választott
népe marad, de ennek oka kizárólag Isten hűsége. Isten múlhatatlan hűsége
egyike azoknak a sarokpontoknak, amelyek végigkísérik Izrael történetét egészen
a beteljesedésig, azaz Jézus eljöveteléig, aki szeretetből életét adta értük.
Pál nem azt kéri a római keresztényektől, hogy vegyék semmibe a törvényt,
sokkal inkább hogy ragaszkodjanak teljes szívükből ahhoz az új szövetséghez, amit
Isten minden emberrel megkötött a Krisztusba vetett hit révén. Ez a szövetség
azért új, mert nem a törvényen, hanem a hiten alapszik: „az ember a hit által
válik igazzá, a törvény szerinti tettektől függetlenül”. A hitet, amit az első
szövetség népe ingyenes ajándékként megkapott, Jézus által Isten felajánlott mindenkinek.
Pál nyugodtan kijelenti, hogy a törvény nem vesztette érvényét, de fölhívja a
figyelmet az üdvösséghez vezető új útra, mely a hiten alapszik.
Imádság az Egyházért
