Jón 3,1–10 – Ninive megtérése
1Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: 2»Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.« 3Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint.
Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!« 5Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. 6És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. 7És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: »A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! 8Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. 9Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?«
Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!« 5Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. 6És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. 7És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: »A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! 8Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. 9Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?«
Isten irgalmassága: 4,1-11
10Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.
Jónás nyugat felé való menekülése
sikertelennek bizonyult. Az Úr ismét keletre küldte, Ninivébe. Mivel
engedelmeskedett Isten szavának, lehetővé vált számára, hogy véghez vigye a
csodát, amely korábban teljességgel lehetetlennek látszott. Az Isten erejével
támogatott próféta megkezdte a hatalmas város bejárását. Elég volt néhány szó,
hogy Ninivében fölébredjen az Úrba vetett hit. Még az első nap sem ért véget,
Ninive lakói már elhitték a próféta szavait, és megtértek az Úrhoz. A szöveg
hangsúlyozza, hogy a megtérés a város minden lakóját érintette, nagyokat és
kicsiket egyaránt, sőt még az állatokat is. Böjt és imádság a megtérés jelei.
Istent megérinti a város lakóinak megtérése, és úgy dönt, hogy elmarasztaló
ítéletét irgalomra váltja. Az Úr könyörületes ahhoz a néphez, mely elismeri,
hogy bűnös életet élt, és nem váltja valóra a fenyegetését. A legádázabb
ellenség, a legerőszakosabb nép, a leggonoszabb ember is képes megváltoztatni
az életét, ha hallgat Isten szavára. A próféta hozzásegíti az embereket ahhoz,
hogy fölismerjék a rosszat az életükben, és megváltozzanak. Jónáshoz hasonlóan
ezzel a felelősségteljes feladattal bízza meg Isten mindazokat, akikhez szól.
Az Úr Jézusban mindannyian próféták vagyunk, akik azt a feladatot kapták, hogy
hirdessék Isten szavát az egész világon.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
