Róm 4,13.16–18 – Ábrahám ereje a hitből fakad
13Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahám és utódai kapták, nem a törvény közvetítésével, hanem a hitből való megigazulás alapján. 16Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből valók, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből valók, aki mindnyájunknak atyja17Isten előtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek«. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezőket, hogy létezzenek. (Ter 17,5) 18Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: »Annyi lesz a te utódod«. (Ter 15,5)
Pál leszögezi, hogy az üdvösség a történelem
kezdetétől fogva a hitből fakadt. Bizonyságul a Teremtés könyvét idézi, mely
elbeszéli Ábrahám megtérését. „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására
szolgált” – írja korábban az apostol. Ábrahám élete a hitből fakadó erő
tanúbizonysága. Ő ugyanis nem tettei, hanem hite miatt igazult meg. Teljes
egészében Istenre bízta magát, minden előzetes biztosíték nélkül. Épp ezért
nevezik őt igaznak: Isten igazzá tette őt hite miatt, és megajándékozta az
üdvösséggel. Ábrahám tehát a hite miatt megigazult hívő példájává vált, mivel
hitt Isten szavának. Ezért mondhatja az apostol, hogy Ábrahám minden hívő
embernek, „mindnyájunknak atyja”. Hite miatt a szent pátriárka sorsa
megváltozott: mivel teljes egészében rábízta magát arra, aki elhívta,
megszabadult önmaga, saját munkája és hagyományai rabságából. Nem az általa
megtapasztalt látomás világossága, és nem is saját meggyőződéseinek szilárdsága
vezette arra, hogy elhagyja a földet, ahol élt, és elinduljon egy ismeretlen
sors felé, hanem a hit. A mélységes, mindent betöltő istenhit vezette arra is,
hogy egyetlen fiát, Izsákot fölvigye a hegyre, és feláldozza. Isten végül nem
fogadta el tőle ezt az áldozatot. Erre az útra hívja Pál mindazokat, akik
Jézust Urukként befogadták az életükbe.
Előesti imádság
