Assisi Szent Ferenc emléknapja (†1226); emlékezzünk a primavallei kis
kápolna felszentelésére, a Sant’Egidio közösség első imádságos helyére Róma
külvárosában; 1992. október 4-én írták alá Rómában azt a békeszerződést, ami
véget vetett a háborúnak Mozambikban; imádkozzunk mindazokért, akik a békéért
fáradoztak
25Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
A könnyű teher
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Ma Assisi
Szent Ferencet ünnepeljük. Megemlékezünk 1226. október 3-án éjszaka
bekövetkezett haláláról. Az ő tanúságtétele ma is sokak szívét fordítja az Úr
felé. A leprással való találkozása, akit átölelt és megcsókolt, valamint az,
hogy a San Damianóban meghallotta a Megfeszített hangját, vezettek el
megtéréséhez. Attól kezdve élt kizárólag az evangélium tanítása szerint,
melynek egyik legjelentősebb tanúja volt a Katolikus Egyházon belül, de az
egész keresztény világban és annak határain kívül is. A békéért való aggodalma
a keresztes háborúk idején arra sarkallta, hogy keresse föl a szultánt
Damiettában, és beszéljen vele. Számos tanítványt gyűjtött maga köré, akiket
fivérnek szólított, és úgy döntött, hogy azok között a szegények között fog
lakni, akik a középkori városok környékén éltek. Személyében az evangélium az
egyetemes testvériség kovászává vált, amely nem ismer határokat. Az evangéliumi
szakasz, amit a mai ünnep liturgiája kínál számunkra, Jézus egyik imáját írja
le. Ebben az imádságban Jézus hálát ad az Atyának, amiért lehajolt a
kicsinyekhez, és kinyilvánította számukra az üdvözítő szeretet misztériumát,
amely századokon át rejtve volt, s még a tudósok sem érthették meg, csak akkor,
ha Isten fölfedte számukra. A misztérium feltárása abban áll, hogy az Atya a
saját Fiát küldte a földre, hogy megszabadítsa az embereket a gonosz és a halál
hatalmából. „Istennek úgy tetszett”, hogy megszabadítja az embereket, kezdve a
legkisebbeken és a leggyengébbeken. Ez a szegények privilégiuma, mely jelen van
a Biblia első lapjaitól kezdve csakúgy, mint napjainkban Jézus követőinek
életében. Ferenc pápa a saját példájával folyamatosan erre emlékeztet minket.
Épp ezért választotta az assisi szent nevét. Az assisibeli fiatalember arra
buzdít, hogy hozzá hasonlóan csatlakozzunk mi is azokhoz a kicsinyekhez, akik
befogadták és megélték ezt a szeretetet. Ferenc is azok közé tartozik, akik
hosszú sora vörös fonálként húzódik végig a Szentírás egészén, s azt jelzi,
hogy Isten előnyben részesíti a szegényeket és az elesetteket. Innen indul ki
Isten üdvözítő törekvése. Ferenc újra végigjárja Jézus tanítványainak egykori
útját: őket, az egyszerű, megvetett embereket választja ki Jézus, hogy a mennyek
országának apostolai legyenek. Ezeken a tanítványokon keresztül fordul Jézus ma
is a megfáradt tömegekhez, és szól hozzájuk: „Gyertek
hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én
megkönnyítlek titeket”.
Imádság a szentekkel
