Ábrahám pátriárkára emlékezünk – hittel telve indult az Isten által
neki ígért, ismeretlen föld felé, ezért a hitért nevezzük őt a hívők (zsidók,
keresztények és muzulmánok) atyjának; a zsidók a jom kippurt, az engesztelés
napját ünneplik
Jón 4,1–11 – A próféta panasza és Isten válasza
1Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt, 2és könyörgött az Úrhoz és mondta: »Kérlek, Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam? Ezért menekültem sietve Tarzisba, mert tudtam, hogy kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagyirgalmú, aki megbánod a rosszat. 3Így hát, Uram, kérlek, vedd el az életemet tőlem, mert jobb nekem a halál, mint az élet.« 4Mondta erre az Úr: »Azt hiszed-e, hogy jogos a te haragod?« 5Jónás aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi történik a várossal. 6Erre az Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon megörvendett a repkénynek. 7Másnap hajnalhasadtával az Úr egy férget rendelt oda, és az megszúrta a repkényt, úgyhogy az elszáradt. 8Mikor aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának, mondván: »Jobb nekem meghalnom, mint élnem!« 9Mondta ekkor az Úr Jónásnak: »Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?« Mondta: »Jogos a haragom mindhalálig!« 10Mondta ekkor az Úr: »Te bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, nem nevelted; egy éjszaka támadt s egy éjszaka elpusztult; 11és én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?«
Miután a niniveiek Jónás prédikációinak
hatására megtértek, a szent könyv írója bemutatja a próféta reakcióját is.
Jónás csalódott, amiért az Úr nem váltja be a fenyegetését, és nem dönti romba
a várost. Ám Isten a ricinusnövény példázatán keresztül Jónást is megtérésre
szólítja, vagyis arra, hogy ismerje föl az ő irgalmasságát. Jónás nem akarta,
hogy az Úr megváltoztassa Ninivével kapcsolatos tervét. Ebben rejlik a szöveg
ellentmondásossága: Jónás csalódott és bánatos amiatt, hogy Isten visszavonta
fenyegetését. Túlságosan könyörületes és jóindulatú ez az Isten! Mindig sokan
vannak olyanok, akik, Jónáshoz hasonlóan, olyan Istenre vágynak, aki megbünteti
a rosszakat, és megáldja az igazakat. Ez olyan Isten, akit gyakran mi is
elképzelünk magunknak, olyan Isten, akit a mi képünkre és hasonlatosságunkra
alkottunk. Az embernek, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy önmagát jónak és
igaznak tartsa, nehéz elfogadnia, hogy Isten irgalmas és együttérző
olyasvalakivel szemben, aki valami rosszat követett el. Ugyanígy érezhettek
azok is, akik Jézust hallgatták, amikor az ellenség szeretetéről beszélt, és arról
az Istenről, aki „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak
is, bűnösöknek is” (Mt 5,45). A szeretet kifejezésének első lépése a
prófétálás: ha nem tagadjuk meg senkitől Isten szavát, ha odafordulunk az emberekhez,
hogy az Ő könyörületessége elérhessen mindenkihez, és a rosszat jóvá
változtathassa.
Imádság a szentekkel
