Szent XXIII. János pápának (†1963) és a II. vatikáni zsinat (1962–1965)
kezdetének az emléknapja
Jo 1,13–15;2,1–2 – Bűnbánatra és imára való felhívás
menjetek be, virrasszatok szőrruhában,
én Istenemnek szolgái;
mert veszendőbe ment Istenetek házából
az áldozat és az italáldozat. 14Hirdessetek szent böjtöt,
rendeljetek el ünnepet,
gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket,
az ország összes lakóit,
és kiáltsatok az Úrhoz: 15»Jaj, jaj, jaj! Az a nap!
Bizony közel van az Úr napja,
és mint pusztulás jön a Hatalmastól!
1Fújjátok meg a harsonát Sionban,
fújjatok riadót szent hegyemen,
rendüljön meg az ország minden lakója,
mert jön az Úr napja;
mert közel van! 2Jön a sötétség és a homály napja,
a felhő és a vihar napja,
mint a hegyekre boruló szürkület,
jön egy nagyszámú és erős nép.
Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva,
s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!
Joel próféta nehéz időszakban él. Országát
háború és természeti csapások, aszály, éhínség sújtják. Az olvasott szakaszban
szörnyű, mindent elpusztító sáskajárásról esik szó. Ezt a pusztítást a
borzalmas végítélet megelőlegezéseként kell értelmeznünk. A próféta ismét
felszólítja az embereket a megtérésre. Arra buzdít, hogy „az ország minden
lakója” gyűljön egybe, és tartsanak bűnbánatot. A próféta szava határozottan
cseng: nagyon fontos, hogy Izrael népe ne törődjön bele a fennálló helyzetbe,
és ne roskadjon magába. Mindannyian meghívást kapnak, hogy összegyűljenek Isten
házában, és erős hittel imádkozzanak. Az imádságot böjtnek kell kísérnie.
Mondhatnánk, hogy az imádság a nehéz pillanatokban már maga is böjt, jobban
mondva a bűneink, a nyomorúságunk, a gyengeségünk beismerése. Nem a mi emberi
erőnk szabadít meg bennünket. Egyedül Isten tudja elhozni az üdvösséget. Világunk
gonoszságával szemben a hívő embernek van hatékony fegyvere, ez pedig az
imádság, a szegény kiáltása Istenhez, hogy szabadítsa meg. Miután tudatában
vagyunk gyengeségünknek (ez a böjt értelme), arról az erőről sem szabad
elfeledkeznünk, amit Isten adott nekünk az imádságban; ez olyan erő, mely
megváltoztat és kiengesztel. Jézus makacsul ismételgette a tanítványainak: „ezt
a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel” (Mt 17,21).
Illetve később: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Az imádság a közösség első műve.
A Szent Kereszt imádsága
