Róm 6,12–18 – Akik meghaltak a bűnnek
12Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, 13de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek! 14Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.
Isten szolgái
15Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem! 16Nem tudjátok, hogy ha valakinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre, akkor szolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra? 17Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket, 18s így megszabadultatok a bűntől, és az igazvolt szolgái lettetek.
Az apostol kijelenti, hogy a hívő emberek
meghaltak a bűnnek, mivel a keresztség révén elérte őket Isten kegyelme, s
Krisztus húsvétjának részeseivé lettek. Ma már világos, hogy ez a kegyelmi
esemény nem mágikus módon gyakorol hatást a hívekre, hanem azáltal, hogy
felelősségteljes viselkedésre sarkallja őket. Jóllehet meghaltak a bűnnek, azért
a hívő embereknek is vigyázniuk kell, nehogy a mindennapi életben újra eluralkodjék
rajtuk. A keresztények elegendő erőt, energiát kapnak ahhoz, hogy szembe
tudjanak szállni a bűnnel, és azzal az alattomos logikával, amivel a bűn az uralma
alá hajtja az emberi szívet. Az apostol tehát arra buzdít, döntsük el, hogy a
régi ember ösztöneinek, vagy a Szentlélek által vezérelt új embernek akarunk
engedelmeskedni. Míg az első ösztönös engedelmesség, vagyis egyfajta
rabszolgaság, addig a második éber és kitartó figyelmen alapuló választás eredménye.
A hívő ember élete szakadatlan harc e két befolyásoló tényező között. Ugyanaz a
harc, amit Jézus is vívott, míg végleg le nem győzte a gonoszt. Jézus a halála
és feltámadása által megfosztotta a bűnt lehengerlő erejétől. A gonosz
végérvényesen legyőzetett. Mindazonáltal folyamatosan lesben áll, ahogyan arról
a Teremtés könyvében is olvashatunk: „De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn
van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s
amelyen uralkodnod kell?” (Ter 4,7.) Ha a hívő ember úgy dönt, hogy a
Szentléleknek engedelmeskedik, akkor élete nagylelkű és örömteli felajánlássá
válik az Úr és a testvérek számára. Jézus maga is úgy élte földi életét, hogy
teljesen fölajánlotta azt az Atyának az emberek üdvösségéért. Mi, az utolsó
idők tanítványai arra kaptunk meghívást, hogy ezen az úton járjunk. Ez az
egyetlen út, ami megszabadít bennünket a bűntől, mely mindenáron hatalmába akar
keríteni bennünket. Ám az Úr, aki ismeri gyöngeségünket, bőségesen eláraszt minket
kegyelmével.
Imádság a szentekkel
