Neh 2,1–8 – Nehemiás visszatér Jeruzsálembe, hogy újjáépítse a város
falait
1Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte, 2mert így szólt hozzám a király: »Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.« Erre nagyon megijedtem, 3és azt mondtam a királynak: »Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.« 4Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam 5és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.« 6Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: »Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?« Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott. 7Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek, 8valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.« A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam
Nehemiás nagyon aggódott népe és városa sorsa
miatt. A fal hiánya nagyon kiszolgáltatottá tette Jeruzsálemet az ellenséges
támadásokkal szemben. Akkoriban minden várost fallal vettek körül. Egy falak
nélküli várost nem is tekintettek biztonságos élőhelynek. A Jelenések könyvében
található részlet szerint, mely Ezekiel könyvén alapszik (Ez 48, 30–35) az égből
alászálló szent város, a mennyei Jeruzsálem fallal van körülvéve: „Széles,
magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek
voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei” (Jel
21,12). Képzeljük el Nehemiás aggodalmát a városért, mely nem biztonságos
többé, mely a pusztulás és reménytelenség jeleit viseli magán. A próféta
helyzete azonban nem egyszerű: szándéka megvalósításához meg kell szereznie
Artaxerxész király beleegyezését. Ez szerencsére meglepően könnyű feladatnak
bizonyult. A perzsa birodalom ugyanis, a babilonival ellentétben, toleráns volt
a legyőzött népekkel szemben. Sőt azáltal is megpróbálta fenntartani a
birodalom egységét, hogy engedélyezte a meghódított népek szabad
vallásgyakorlását. Ez a magyarázata Artaxerxész jóindulatú hozzáállásának is.
Megengedte Nehemiásnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, és újjáépítse a
városfalakat. A nehézséget inkább a környező népek jelentették, akik
Nehemiásban annak az egyensúlyi helyzetnek a veszélyeztetőjét látták, mely a
Júdai Királyság bukása és Jeruzsálem pusztulása után kialakulóban volt a
térségben. Szanballat föltehetően Szíria kormányzója volt, Tóbiás ammonita,
Gesem pedig arab. Alakjukon keresztül kirajzolódik az az ellenséges légkör,
mely elsősorban a fogság utáni első időszakot jellemezte, amikor Júdea
lakosainak egy része már visszatért Babilonból, és megkísérelték újjáéleszteni
a vallási és polgári életet. Ez a fejezet azt mutatja be, milyen nehezen talál
egy kis nép életteret magának, milyen nehezen tudja kifejezésre juttatni a
hitét abban az esetben, ha azt mások – igazságtalanul– fenyegetésként élik meg,
ahelyett hogy olyan értéknek látnák, mely őket is gazdagítja, és megkönnyíti az
együttélést.
Imádság a szentekkel
