Neh 8,1–4a.5–6.7–12 – Ezdrás felolvassa és magyarázza a törvényt
1Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Víz-kapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. 2Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle.3Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Víz-kapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. 4Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített.
5Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, – magasabban állt ugyanis az egész népnél – és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. 6Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: »Ámen, ámen.« Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent.
7Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén. 8Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. 9Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: »Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!« Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. 10Azt mondta nekik: »Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!«11Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: »Hallgassatok el, szent nap ez, ne szomorkodjatok!« 12Erre az egész nép eltávozott, hogy egyék, igyék, falatokat juttasson a szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat, amelyre oktatta őket.
„Akkor egy emberként összegyűlt az egész nép a
Víz-kapu előtti térségen”. Mózes törvénykönyvének olvasása egységet teremtett.
„Az egész nép figyelt a törvény könyvére.” A törvény felolvasása egy emelvényen
zajlott, akárcsak a zsinagógában. Egyrészt azért, hogy mindenki hallja Isten
szavát, másrészt pedig hogy maga a könyv is mindenki által látható legyen. Jó
látni, mi történik azokkal, aki a felolvasást hallgatják: mindenekelőtt az
egész nép feláll, amint a könyvet kinyitják, majd térdre ereszkednek, és a
tisztelet jeleként a földre vetik magukat. Így hódolnak Isten szavának. Ezek a
mondatok arra buzdítanak bennünket, hogy igaz áhítattal forduljunk az Isten
szavát tartalmazó könyv felé, olvassuk és hallgassuk figyelemmel, imádságos
lelkülettel. A szent szerző megjegyzi, hogy az egybegyűltek hallgatták a
felolvasást és az azt követő magyarázatot. Ebből is világosan látszik, hogy
Isten szavának megértéséhez nem elégséges a magányos olvasás. Isten szavát az
emberek között kell olvasni, a templomban, ahol együtt hallgathatjuk meg a
hozzá fűzött magyarázatot is. Az imádságos lelkületben zajló közös igehallgatás
hatására megindul a szívünk, olyannyira, hogy akár sírva is fakadhatunk,
ahogyan a mai szakaszban olvashattuk. Ezdrás azonban arra biztatja az
egybegyűlteket, hogy ne szomorkodjanak, ne sírjanak, inkább örvendezzenek:
„Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek
belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak.
Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek”. Isten szavának
figyelmes meghallgatása csillapítja az „éhséget” és a „szomjúságot”, választ ad
arra, hogy mi az élet értelme („Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden
tanítással is, amely az Isten szájából származik” – Mt 4,4), lehetőséget a
szegényekkel szembeni szolidaritásra. Elűzi azok bánatát, akik megszokták, hogy
mindig csak saját magukra figyeljenek, és mindannyiunknak megadja azt az
örömet, hogy az erőt adó Isten jelenlétében érezhessük magunkat.
Imádság az Egyházért
