Szent I. Kallixtusz pápa (†222) emléknapja, aki a szegények barátja
volt, és megalapította azt a kápolnát, amelyre a Santa Maria in Trastevere bazilika
épült
Róm 1,1–7 – Pál üdvözli „Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret”
1Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára –
2amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által 3Fiáról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, 4de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, 5aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevéért 6– ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai –, 7Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
A Rómaiaknak írt levél, melynek olvasását ma
elkezdjük, első helyen áll a páli levelek között, részben a terjedelme, részben
a benne tárgyalt témák fontossága okán. Ebben a levélben az apostol a római
közösséghez fordul – melyet nem ő alapított, de amelynek hitéről „az egész
világon dicsérettel szólnak” (1,8) –, hogy elmagyarázza nekik, mit jelent az
üdvösség, vagyis „az igazság”, amivel Isten Jézus Krisztuson keresztül
megajándékozta az emberiséget, beteljesítve ezzel Ábrahámnak tett ígéretét. Az
üdvözlő részben Pál mint „Krisztus Jézus szolgája” mutatkozik be, mivel
teljességgel hozzá tartozik. Éppen ezért választotta az Úr apostolnak, és bízta
rá Egyházának építését.
A küldetése abban állt, hogy hirdesse azt az
evangéliumot, „amelyet (Isten) prófétái által a szent iratokban előre
megígért”, s amelynek csúcspontja éppen annak a Jézusnak az evangéliuma, aki „a
szentség Lelke szerint… a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának
bizonyult”. Az Úr maga hívta meg Pált, hogy hirdesse ezt az evangéliumot „minden
nép között”, s ebbe természetesen a rómaiak is beletartoznak. Az apostol tudja,
hogy a római közösség nagyobbrészt megtért pogányokból áll, akiket „szentségre
meghívottaknak” nevez, mert befogadták Jézus evangéliumát. Épp ezért így
köszönti őket: „Kegyelem és békesség nektek”. Ezek azok az ajándékok,
amelyekkel Isten védi és gazdagítja gyermekei életét: a halál terhétől
megszabadított élet kegyelme, melyet a fivérek és nővérek közössége gazdagít; és
annak a létnek a békessége, amely Jézus követésében teljesedik ki. Az apostol
példájából kiindulva minden hívő „Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol”.
Imádság a szegényekért
