Róm 1,16–25 – Az evangéliumban Isten üdvösséget hozó ereje nyilvánul
meg
24Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket,25mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.
16Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek. 17Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: »Az igaz a hitből él«.
(Hab 2,4)
18Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot. 19Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttük, mert Isten kinyilvánította nekik. 20Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra, 21mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek,23fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.(Hab 2,4)
24Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket,25mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.
Pál arról beszél, hogy Rómában is szívesen
hirdetné az evangéliumot. Az apostol tudja, hogy az evangélium kincs, amit
ajándékba kapott, és amit hirdetnie kell másoknak, különösképpen a pogányoknak.
Az evangéliumban „Isten üdvösséget hozó ereje” rejlik, vagyis olyan erő, amely
mindenkit képes üdvözíteni. Ám az apostol számára a hit nem egyenlő egy tanítás
egyszerű elfogadásával, sokkal inkább a Jézusnak való teljes önátadást jelenti.
Először minden zsidót, majd minden görögöt meghív az Úr befogadására. Pált
„emészti” a vágy, hogy hirdesse ezt az evangéliumot. S ugyanígy kellene hogy
eméssze a tanítványokat is minden időben, de különösen most, az új évezred
küszöbén, amikor megújult formában és hittel kellene prédikálniuk. Pál Habakuk
prófétát idézi: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog
hűségéért” (Hab 2,4). Ebben a szakaszban arról olvashatunk, hogy a
tisztességtelen ember tulajdonképp istentelen, olyan, aki eltávolodott
Istentől. Azok az igazak, akik mindig hűségesek hozzá, és rá bízzák magukat.
Ezért igazi élet csak a hitből és az Istenre hagyatkozásból fakadhat. A ma
embere sokféle módon próbál értelmet adni az életének, s gyakran lép olyan
útra, mely később tévesnek, nem kielégítőnek vagy hamisnak bizonyul. A teljes
életre vezető út az, amit a hit és az istenfélelem fénye világít be. Ez Jézus
útja: aki az evangéliumot követi, legyőzi a bűnt és a halált, s része lesz a
feltámadásban. Az evangélium mindent megváltoztató erővel bír, olyan energiát
hordoz, amely mindent képes átformálni. Pál ennek az evangéliumnak a tanúja,
hiszen a saját élete is gyökeresen átalakult, s ő az Úr szolgálatába állt.
Imádság az Isten anyjával, Máriával
