Bár 4,5–12.27–29 – Jeruzsálem panasza és reménye
5Légy bizalommal, Isten népe,
emlékezzél meg, Izrael! 6El vagytok adva a nemzeteknek,
de nem végromlásra,
hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent,
azért adott át titeket az ellenségnek. 7Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent,
azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek. 8Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket,
és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. 9Ő látta Istennek rátok törő haragját,
és így szólt:
»Halljátok ti, Sion szomszédai:
Nagy gyászt hozott rám Isten! 10Mert láttam népem számkivetését,
fiaimét és leányaimét,
melyet rájuk hozott az Örökkévaló. 11Mert felneveltem őket boldogan,
de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük. 12Senki se örvendjen rajtam,
ki özvegységre jutottam és egyedül állok.
Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt,
mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;
emlékezzél meg, Izrael! 6El vagytok adva a nemzeteknek,
de nem végromlásra,
hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent,
azért adott át titeket az ellenségnek. 7Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent,
azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek. 8Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket,
és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. 9Ő látta Istennek rátok törő haragját,
és így szólt:
»Halljátok ti, Sion szomszédai:
Nagy gyászt hozott rám Isten! 10Mert láttam népem számkivetését,
fiaimét és leányaimét,
melyet rájuk hozott az Örökkévaló. 11Mert felneveltem őket boldogan,
de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük. 12Senki se örvendjen rajtam,
ki özvegységre jutottam és egyedül állok.
Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt,
mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;
27Legyetek bizalommal, fiaim,
és kiáltsatok az Úrhoz,
mert megemlékezik rólatok,
ki elvitt titeket. 28Bizony, miként arra irányult figyelmetek,
hogy eltévelyedjetek Istentől,
éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra. 29Mert aki rátok hozta a bajokat,
örök vidámságot is ad majd újra nektek,
azzal, hogy megszabadít titeket
és kiáltsatok az Úrhoz,
mert megemlékezik rólatok,
ki elvitt titeket. 28Bizony, miként arra irányult figyelmetek,
hogy eltévelyedjetek Istentől,
éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra. 29Mert aki rátok hozta a bajokat,
örök vidámságot is ad majd újra nektek,
azzal, hogy megszabadít titeket
Izrael ismét megtapasztalja a rabszolgaság
gyötrelmét, ezúttal feltehetően a Szír Királyság jóvoltából. A sorscsapás oka
ismét az, hogy az emberek elfeledkeztek az Úrról, aki kivezette őket
Egyiptomból. „Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek
az Isten haragját” – mondja a próféta. Izrael népe jól tudja, hogy csak akkor
élhet szabadon az Istentől ajándékba kapott földön, ha tiszteletben tartja az
Istennel kötött szeretetszerződést. A próféta ezért bátorítja a népet: „Éleszd
fel reményed” – mondja a szakasz elején. Nem felszínesen derűlátó buzdításról
van itt szó. Bátorító szavai abból a bizonyosságból fakadnak, hogy Isten
hűséges. Hűséges még akkor is, amikor a nép bűnt követ el. Isten nem rejtőzik
el a nehéz pillanatokban sem. Megvárja, míg ajtót nyitunk a szívünkön. Akkor
azonnal odasiet, és szomorúságunkat ünneppé változtatja. Elegendő, ha egyetlen
pillanatra rátekintünk, ha egyetlen segélykérő szót kiáltunk felé, s ő maga lép
be az életünkbe. Éppen ezért buzdít így a próféta: „De bízzatok, gyermekeim,
kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik
rólatok. Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg, és keressétek
tízszeres buzgalommal, mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez
nektek a szabadulással!”
Előesti imádság
