Október 22., kedd


Szent II. János Pál emlékezete, aki 2005-ben hunyt el; Mária Szaloméra, Jakab és János anyjára emlékezünk, aki az Urat egészen a kereszt tövéig követte, és sírba tette

Róm 5,12.15b.17–19.20b–21 – Ádám és Krisztus


5a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.
12Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett.  Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. 17Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.
18Amint tehát büntetés szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. 19Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, 21hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

A Rómaiakhoz írt levélnek ez a részlete az emberiség történelmének széles horizontjába illeszti a kereszténység történetét. Az apostol szeretné megmutatni Jézus szeretetének erejét és egyetemességét. Jézus története az egész emberiséget érinti. Beszél Ádámról, hogy emlékezetünkbe idézze, minden ember bűnös, s ezért el kell szenvednie a bűn végső következményét, a halált. A bűn ugyanis nem egyetlen gonosz cselekedet, nem egy pontszerű, önmagába zárt esemény. A bűn gyengeségünk és korlátoltságunk állapota, a szívünkben gyökerező gőg és önelégültség következménye, mely eltávolít bennünket Istentől, s a gonoszság fejedelmének karjai közé taszít. Ez az áteredő bűn misztériuma, amit Ádám hagyott örökül az egész emberiségre. Az emberek, csakúgy, mint az egész teremtett világ, magukon viselik a bűn jelét, és mindannyian az újjászületésre várnak. Pál leszögezi, hogy amint mindenki elveszett egyetlen ember, Ádám vétke miatt, immár mindannyian elérhetik az üdvösséget egyetlen ember, Jézus Krisztus jóvoltából. Ő szeretetből magára vette minden bánat, erőszak, ellenségesség, halál súlyát, mely valaha az emberiségre nehezedett. Halálával legyőzte a halált, és feltámadásával megnyitotta az igazsághoz és a békéhez vezető utat. A tanítványok arra kaptak meghívást, hogy mondjanak köszönetet ezért a csodáért, amit Isten elrejtett a bölcsek és hatalmasok elől, de kinyilvánított a kicsinyeknek. Ennek a titoknak Isten kegyelméből mindannyian részesei lettünk, hogy tiszteletet parancsoló módon tanúságot tehessünk róla a világban.

Imádság az Úr anyjával, Máriával