Jo 4,12–21 – Közel az Úr napja
12Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek
Jozafát völgyébe,
mert ott ülök ítéletet
körös-körül minden nemzet felett. 13Eresszétek neki a sarlót,
mert megérett a vetés;
jöjjetek, jöjjetek taposni,
mert tele van a sajtó,
túláradnak a sajtók,
mivel megsokasodott az ő gonoszságuk. 14Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében,
mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében! 15Nap és hold elsötétednek,
és a csillagok visszatartják fényüket. 16És bömböl az Úr Sionról,
és hallatja szavát Jeruzsálemből;
és megrendül az ég és a föld,
de népének menedék az Úr,
és Izrael fiainak erősség. 17Akkor majd megtudjátok,
hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek,
aki szent hegyemen, a Sionon lakom;
és Jeruzsálem szent lesz,
és idegenek nem vonulnak át többé rajta. 18És azon a napon
a hegyek édes musttól csepegnek,
s a halmokon tej folyik.
Júda minden patakjában víz ömlik,
forrás fakad az Úr házából,
és megöntözi a Tövisek völgyét. 19Egyiptom pusztasággá lesz,
és Edom kietlen sivataggá,
mert gonoszságot cselekedtek Júda fiai ellen,
és ártatlan vért ontottak földjükön. 20De lakott lesz majd Júda mindörökké,
és Jeruzsálem nemzedékről-nemzedékre.
21Megbosszulom vérüket, nem hagyom büntetés nélkül.
És az Úr majd a Sionon lakik.
mert ott ülök ítéletet
körös-körül minden nemzet felett. 13Eresszétek neki a sarlót,
mert megérett a vetés;
jöjjetek, jöjjetek taposni,
mert tele van a sajtó,
túláradnak a sajtók,
mivel megsokasodott az ő gonoszságuk. 14Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében,
mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében! 15Nap és hold elsötétednek,
és a csillagok visszatartják fényüket. 16És bömböl az Úr Sionról,
és hallatja szavát Jeruzsálemből;
és megrendül az ég és a föld,
de népének menedék az Úr,
és Izrael fiainak erősség. 17Akkor majd megtudjátok,
hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek,
aki szent hegyemen, a Sionon lakom;
és Jeruzsálem szent lesz,
és idegenek nem vonulnak át többé rajta. 18És azon a napon
a hegyek édes musttól csepegnek,
s a halmokon tej folyik.
Júda minden patakjában víz ömlik,
forrás fakad az Úr házából,
és megöntözi a Tövisek völgyét. 19Egyiptom pusztasággá lesz,
és Edom kietlen sivataggá,
mert gonoszságot cselekedtek Júda fiai ellen,
és ártatlan vért ontottak földjükön. 20De lakott lesz majd Júda mindörökké,
és Jeruzsálem nemzedékről-nemzedékre.
21Megbosszulom vérüket, nem hagyom büntetés nélkül.
És az Úr majd a Sionon lakik.
A próféta hírül adja, hogy közel az Úr napja:
„Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés”. Ezekkel a szavakkal a végső
döntés, az utolsó ítélet idejére utal. Ez az idő elérkezett, jelenleg ebben
élünk. Épp ezért nem élhetjük meg úgy a hitünket, mintha minden a legnagyobb
rendben volna, és mi nyugodtan ülhetnénk a babérjainkon. A Biblia Istenébe
vetett hit, különösen a keresztény hit: döntés. Harc a gonosz, a sátán, a
megosztás ura ellen, de mindenekelőtt várakozás az Úr végső eljövetelére. Jézus
megmondta: „A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved,
az erőszakosok szerzik meg” (Mt 11,12). E szavak nem erőszakra buzdítanak: arra
az elsősorban saját magunk ellen vívott küzdelemre és az ezzel együtt járó
szenvedésre hívják föl a figyelmünket, amit a keresztény lét jelent. Hiszen
valamennyiünk szívében ott vívja végső harcát Jézus és a gonosz lélek. Jézus
tanítványainak már nem maradt több idejük rá, hogy halogassák a döntést az
evangélium mellett. Nem halogathatjuk tovább, hogy elinduljunk Jézus nyomában.
Az utolsó napokat éljük. Sürgősen meg kell hoznunk a döntést arról, hogy
életünket az Úrnak adjuk.
Előesti imádság
