Október 20., évközi 29. vasárnap

Kiv 17,8–13; Zsolt 120; 2Tim 3,14–4,2; Lk 18,1–8



Jézus példabeszédet mond tanítványainak arról, hogy szüntelenül kell imádkozniuk, nem fáradhatnak bele. A kitartó özvegy példája értésünkre adja, hogy az imádság nem csupán ékítmény, ciráda az életünkön, hanem szükségszerűség, számunkra csakúgy, mint a világ számára, amiben élünk. Nem csak Jézus idejében volt jellemző, ma is gyakran megesik, hogy a szegények és a gyengék jogszerűnek álcázott igazságtalanságnak esnek áldozatul. A példabeszédben szereplő bírónak részrehajlás nélkül, haladéktalanul védelmébe kellene vennie a szegény asszonyt. Ám a hivatalnok épp ellenkezőjét teszi: Istentől nem fél, embertől nem tart. Bizonyos értelemben a hatalom erőszakos fölényeskedését jelképezi, amit gyakran tapasztalhatunk az emberi történelemben.
Ezen a ponton veszi kezdetét a példabeszédben elmondott történet: mit tesz az özvegy ebben a nyilvánvalóan igazságtalan helyzetben? A zsidó világban a hozzá hasonló nők a gyengeség szimbólumai voltak, hiszen ők voltak leginkább kiszolgáltatva a visszaéléseknek. Isten maga kel védelmükre, nemhiába szólítja így a zsoltáros: „az özvegyek oltalmazója”, azoké, akiket férjük már nem tud megvédelmezni (Zsolt 68,6). Ez az asszony mindazonáltal nem nyugszik bele az igazságtalanságba. Kitartóan járt a bíróhoz, követelve a jogos elégtételt. Nem csak egyszer, hanem többször; nem fáradt bele, hogy követelje az igazságot; kitart, amíg a bíró úgy nem dönt, hogy megvizsgálja ügyét. „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.”
Igen, Isten nem várat sokáig, készségesen igazságot szolgáltat (van, aki ezt úgy fordítja: „hirtelen”, „amikor a legkevésbé várnád”), ha kitartóan elé tárjuk kéréseinket. Igen, a hívők kezében mérhetetlen erő van, az imádság hihetetlen ereje. Olyan energia, ami az egész világot meg tudja változtatni. Talán mindannyian olyanok vagyunk, mint a szegény özvegyasszony: gyengék, akiknek nincs nagy hatalmuk; mégis, ez a gyengeség a kitartó imádságban hatalmas erővé válik, olyan erővé, amivel annak a szegény özvegyasszonynak sikerült megtörnie a bíró keménységét.

Imádság az Úr napján