Ez 12,1–12 – A próféta megjósolja a száműzetést
1Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2»Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez! 3Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez! 4Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik. 5A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki; 6a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.«
7Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.
8Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 9»Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ‘Mit csinálsz?’ 10Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára. 11Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. 12A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot.
7Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.
8Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 9»Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ‘Mit csinálsz?’ 10Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára. 11Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. 12A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot.
Az Úr azt
parancsolja a prófétának, hogy mutassa be – méghozzá beszédes jelenet által – a
népnek szívük megkeményedésének következményét. Fülük nem hallgatja immár az
Isten szavát, szívük olyannyira megkeményedett, hogy nem értik már Isten
irántuk való szeretetét. Ezért Ezekiel jelképes gesztussal prófétál Jeruzsálem
közelgő elestéről, Cidkijjá király és a nép Babilóniába való elhurcolásáról. A
Biblia lapjain gyakran olvassuk, hogy az Úr népének ugyan van szeme és füle, de
sem nem látja az Úr műveit, sem nem hallja meg a szavát. De az Úr – akinek
egész lényét átjárja az irgalmasság – továbbra is érdeklődik gyermekei iránt, és
nem szűnik meg küldöttei által szólni hozzá: „Talán felfigyelnek rá” (Ez 12,3)
– mondja. Ezért azt kéri Ezekieltől – hétszer, mintha csak azt hangsúlyozná,
hogy sosem szabad belefáradni az Úr megváltó művének hirdetésébe –, hogy
gyorsan szedje össze mindenét, és hagyja a ház előtt, mintha csak távozni
készülne, s hogy vágjon nyílást a falba, úgy menjen ki a házából. A próféta ebben
a jelenetben hasonlóvá válik azok a mindenüket hirtelen összecsomagolni
kényszerülő menekültekre és migránsokra, akiknek tragédiája nem hagyja nyugodni
közösségeinket. Sorsközösségben vagyunk velük, amit nem hagyhatunk figyelmen
kívül, és ami mindenkit arra figyelmeztet, hogy legyen szeme a látásra és füle
a hallásra.
Imádság az Egyházért
