Boldogságos Szűz Mária királynő
Ezekiel 43,1–7 – Az Úr visszatér
1Aztán elvitt engem a kelet felé néző kapuhoz. 2És íme, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. A zúgása olyan volt, mint sok víz zúgása, és fölségétől felragyogott a föld. 3Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyó mellett láttam; és arcomra borultam.
4Akkor az Úr fölsége a kelet felé néző kapun át bevonult a templomba. 5A lélek pedig felemelt engem és bevitt a belső udvarba; és íme, a ház betelt az Úr dicsőségével. 6Hallottam, hogy valaki a házból hozzám beszélt, és a férfi, aki mellettem állt, 7így szólt hozzám: »Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet – ők és királyaik – paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal. 8Küszöbüket az én küszöböm mellé építették, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé, úgyhogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és meggyalázták szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek; ezért is semmisítettem meg őket haragomban. 9Most azonban távol tartják majd tőlem paráznaságukat és királyaik holttesteit, és közöttük lakozom mindenkor.
10Te pedig, emberfia, mutasd meg Izrael házának a templomot, hogy szégyenkezzenek gonoszságaik miatt; mérjék meg az épületet, 11és restelkedjenek mind amiatt, amit cselekedtek. Mutasd meg nekik a ház alakját, szerkezetét, kijáratait és bejáratait, egész tervrajzát és minden szabályát, egész rendjét és minden törvényét, és írd le szemük előtt, hogy egész tervrajzához és törvényeihez tartsák magukat, és megvalósítsák őket. 12Ez a törvénye a háznak, amely a hegy tetején áll: Egész területe körös-körül szentséges. Ez tehát a háznak a törvénye.«
13Ezek pedig az oltár méretei teljes könyökben, amely egy könyöknyi és egy tenyérnyi: alapzatának foglalata egy könyök magas volt, és egy könyök volt a szélessége; a szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt; ennyi volt az oltár magassága is. 14A földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök volt, szélessége pedig egy könyök; a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége pedig egy könyök. 15Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelytől felfelé négy szarv emelkedett ki. 16A tűzhely hossza pedig tizenkét könyök és szélessége tizenkét könyök volt, tehát egyenlő oldalú négyszög volt. 17Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, és szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán; a szegélye körös-körül fél könyök, és alapzatának foglalata körös-körül egy könyök volt; lépcsői kelet felé voltak.
4Akkor az Úr fölsége a kelet felé néző kapun át bevonult a templomba. 5A lélek pedig felemelt engem és bevitt a belső udvarba; és íme, a ház betelt az Úr dicsőségével. 6Hallottam, hogy valaki a házból hozzám beszélt, és a férfi, aki mellettem állt, 7így szólt hozzám: »Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet – ők és királyaik – paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal. 8Küszöbüket az én küszöböm mellé építették, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé, úgyhogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és meggyalázták szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek; ezért is semmisítettem meg őket haragomban. 9Most azonban távol tartják majd tőlem paráznaságukat és királyaik holttesteit, és közöttük lakozom mindenkor.
10Te pedig, emberfia, mutasd meg Izrael házának a templomot, hogy szégyenkezzenek gonoszságaik miatt; mérjék meg az épületet, 11és restelkedjenek mind amiatt, amit cselekedtek. Mutasd meg nekik a ház alakját, szerkezetét, kijáratait és bejáratait, egész tervrajzát és minden szabályát, egész rendjét és minden törvényét, és írd le szemük előtt, hogy egész tervrajzához és törvényeihez tartsák magukat, és megvalósítsák őket. 12Ez a törvénye a háznak, amely a hegy tetején áll: Egész területe körös-körül szentséges. Ez tehát a háznak a törvénye.«
13Ezek pedig az oltár méretei teljes könyökben, amely egy könyöknyi és egy tenyérnyi: alapzatának foglalata egy könyök magas volt, és egy könyök volt a szélessége; a szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt; ennyi volt az oltár magassága is. 14A földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök volt, szélessége pedig egy könyök; a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége pedig egy könyök. 15Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelytől felfelé négy szarv emelkedett ki. 16A tűzhely hossza pedig tizenkét könyök és szélessége tizenkét könyök volt, tehát egyenlő oldalú négyszög volt. 17Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, és szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán; a szegélye körös-körül fél könyök, és alapzatának foglalata körös-körül egy könyök volt; lépcsői kelet felé voltak.
Ezekiel könyve
Isten dicsőségének nagy látomásával kezdődött, mely a maga teljes ragyogásában
nyilvánult meg az emberek előtt. János evangélista már evangéliumának elején
így ír: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya
Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14) Isten
dicsőségének fényét persze gyakran elhomályosítja a bűn, így a mi bűnünk is.
Ezekiel próféta a 11. fejezet végén írja meg ezt, amikor Isten dicsősége
elhagyja a templomot és Jeruzsálemet: „Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta
a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van” (11,23). A
most meghallgatott szakaszban a próféta az ő visszatérését hirdeti: „És lám, Izrael Istenének
dicsősége bevonult kelet felől.” A templomba, amit újjáépítettek és
megtisztítottak (40–42. fejezet), újra bevonul az Úr és dicsősége. Ismét népe
körében van. Mindenki örvendezhet jelenlétének. Amint Ezekiel, mi is boruljunk
arcra az Úr rendkívüli és ragyogó jelenléte láttán. Senki, még mi sem
mondhatjuk magunkat igaznak és jónak az előtt az Isten előtt, aki odáig ereszkedik
le, hogy közöttünk lakozzék, bűneink és fogyatékosságaink ellenére. Csak ha fölismerjük,
mennyire kicsinyek és szegények vagyunk, egyedül akkor tudunk majd örülni ennek
a jelenlétnek. Imádkozzunk, hogy soha ne távolodjunk el jelenlététől: ő megment
minket az önzés rabságából, mely magába zár és a büszkeségtől, mely elvakít. Maradjunk
meg Isten jelenlétében: ő megnyitja szemünket és szívünket arra, hogy
örvendezzünk kegyelmén és az ő útján járjunk.
Előesti imádság
