Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú
emléknapja: a szeretet mártírja volt, aki 1941-ben vállalta a halált az
auschwitzi koncentrációs táborban, hogy megmentse egy másik ember életét
Ez 16,1–15.60.63 – Isten hűsége a népével kötött
szövetséghez
1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2»Emberfia, add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatosságait, 3és mondd neki: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemhez: Gyökered és nemzetséged Kánaán földjéről való; atyád amorita volt, anyád pedig hetita. 4Amikor megszülettél, születésed napján nem vágták el köldökzsinórodat, sem vízzel nem mostak meg, hogy egészséges légy, sem sóval nem dörzsöltek be, sem pólyába nem takartak. 5Senkinek a szeme sem volt irántad részvéttel, hogy e dolgok közül bármit is megtegyen neked irántad való könyörületből, hanem kivetettek a föld színére, mert megutáltak születésed napján.
6Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: ‘Maradj életben!’ Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben! 7Megsokasítottalak, mint a mező füvét, és te megsokasodtál, megnőttél, fejlődésnek indultál és eljutottál az asszonyi szépséghez; emlőd megduzzadt és szőrzeted kinőtt; de meztelen voltál és szégyenkeztél. 8Ekkor elmentem melletted és megláttalak, és íme, itt volt a te időd, a szerelem ideje. És rád terítettem ruhámat és befödtem szégyenedet; megesküdtem neked és szövetségre léptem veled – mondja az Úr Isten –, s az enyém lettél. 9Megmostalak vízzel, megtisztítottalak véredtől és megkentelek olajjal. 10Sokszínű ruhába öltöztettelek és sarut adtam neked kék bőrből; bisszussal öveztelek és finom ruhába öltöztettelek. 11Felékesítettelek ékszerrel: karperecet adtam karodra, láncot nyakadra, 12gyűrűt adtam szád fölé, függőket a füledbe és díszes koronát a fejedre. 13Arannyal-ezüsttel ékesítetted magadat, és te bisszus-, tarka- és sokszínű ruhába öltöztél; lisztlángot, mézet és olajat ettél, igen-igen szépséges lettél és királyságig vitted. 14Neved eljutott a nemzetek közé szépséged miatt, mert tökéletes voltál ékességemben, amelyet rád adtam – mondja az Úr Isten. –
15De te elbizakodtál szépséged miatt és parázna lettél hírneved miatt; paráznaságra adtad magadat minden arra menőnek, hogy az övé légy.
6Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: ‘Maradj életben!’ Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben! 7Megsokasítottalak, mint a mező füvét, és te megsokasodtál, megnőttél, fejlődésnek indultál és eljutottál az asszonyi szépséghez; emlőd megduzzadt és szőrzeted kinőtt; de meztelen voltál és szégyenkeztél. 8Ekkor elmentem melletted és megláttalak, és íme, itt volt a te időd, a szerelem ideje. És rád terítettem ruhámat és befödtem szégyenedet; megesküdtem neked és szövetségre léptem veled – mondja az Úr Isten –, s az enyém lettél. 9Megmostalak vízzel, megtisztítottalak véredtől és megkentelek olajjal. 10Sokszínű ruhába öltöztettelek és sarut adtam neked kék bőrből; bisszussal öveztelek és finom ruhába öltöztettelek. 11Felékesítettelek ékszerrel: karperecet adtam karodra, láncot nyakadra, 12gyűrűt adtam szád fölé, függőket a füledbe és díszes koronát a fejedre. 13Arannyal-ezüsttel ékesítetted magadat, és te bisszus-, tarka- és sokszínű ruhába öltöztél; lisztlángot, mézet és olajat ettél, igen-igen szépséges lettél és királyságig vitted. 14Neved eljutott a nemzetek közé szépséged miatt, mert tökéletes voltál ékességemben, amelyet rád adtam – mondja az Úr Isten. –
15De te elbizakodtál szépséged miatt és parázna lettél hírneved miatt; paráznaságra adtad magadat minden arra menőnek, hogy az övé légy.
60De mégis megemlékezem szövetségemről, amelyet ifjúságod napjaiban veled kötöttem, és örök szövetséget kötök veled.
63hogy emlékezzél és szégyenkezzél, és szégyenedtől ki se nyithasd többé szádat, amikor mindent megbocsátok neked, amit elkövettél« – mondja az Úr Isten.
A próféta
metaforikusan írja le Istennek a népével kötött szövetsége történetét: az Úr olyan,
mint egy király, aki lehajol egy sorsára hagyott újszülött lánygyermekhez,
magához veszi, gondozza, neveli, és mindent megtesz érte, egészen addig, míg
királynő nem lesz belőle; még ha közben más férfiakkal paráználkodik is, mint
egy prostituált. Az a próféta célja ezzel az elbeszéléssel, hogy Izrael
tudatára ébredjen bűnének és mindenekfölött annak, milyen nagy az Isten
szeretete. A száműzetés szomorúsága, amit Izrael épp megél, nem más, mint az
Istennel kötött szövetséghez való hűtlenségének keserű következménye. Az
Istenhez szóló segélykiáltás előfeltétele, hogy Izrael beismerje bűnét. Izrael
egész történetét – még ha gyakran megfeledkezik is erről – át- meg átjárja
Isten szeretete, aki nem hagyja el népét, hűtlenkedése ellenére sem. Nagyon
szép és érzékletes annak leírása, ahogyan az Úr lépésről lépésre szeretettel
gondoskodik erről a felnövekvő kicsi lányról. Isten szeretete így kísér
bennünket az évek során, és időről időre megtalálja a módját, hogy segítsen
növekednünk. Az ismétlődő „elmentem melletted, és láttalak” kifejezés annak a
szeretetnek a folyamatosságát mutatja, mely észrevesz, és nem lép tovább, hanem
megáll, és segít abban, amiben épp szükséget szenvedünk. A próféta szavai
nemcsak az isteni irgalmasság fogyhatatlanságát mutatják népe és valamennyiünk
irányában, hanem azt is, ahogy ez az irgalmas szeretet minden életkornak
megfelelően képes megnyilvánulni abban a sokféle helyzetben és körülményben,
melyekbe kerülhetünk. Nem akármilyen szeretet ez, hanem az Úré. Olyan szeretet,
ami néz, megindul és sokkal mélyebben belelát életünkbe, mint mi magunk képesek
volnánk.
A Szent Kereszt imádsága
