Jel 11,19; 12,1–6.10; Zsolt 44; 1Kor 15,20–26; Lk
1,39–56
Augusztus
közepén a keleti és a nyugati egyház egy időben ünnepli Mária mennybevételét. A
mai liturgia a vizitáció evangéliumát hirdeti. Fölidézi azokat a napokat,
amikor „Mária… útra kelt… és sietve elment a hegyek közé, Júda városába”.
Galileából egy Jeruzsálemhez közeli kis városba sietett, hogy meglátogassa
rokonát, Erzsébetet. A mai liturgiában pedig úgy jelenik meg előttünk, mint aki
nem Erzsébet háza, hanem a menny felé siet, hogy ott végre színről színre
láthassa az Atyát és saját Fiát. Mária a földi útjai során soha nem szakadt el Fiától.
Vele menekült Egyiptomba. Serdülőkorában elvitte őt Jeruzsálembe. Harminc évig
mindennap együtt volt vele Názáretben, szeretettel figyelte őt, szívében
megőrizve mindazt, amit Fiától látott. Majd figyelemmel kísérte hároméves
nyilvános működését is. Egészen a keresztfáig.
Ma látjuk, amint
belép a mennybe: „öltözete a nap, lába alatt a hold, a fején tizenkét
csillagból korona” (Jel 12,1). Ő volt az első, aki befogadta Isten szavát; ő az
első, aki fölvétetik a mennybe. Ő volt az első, aki karjaiba vette a gyermek
Jézust; ő az első, akit a Fiú karjaiba vesz, maga mellé, a mennyben. Ez az
egyszerű lány, aki a Római Birodalom peremvidékének egy eldugott kis falujából
származott, most a mennyország első polgára lesz, akit Isten emel trónra fia
mellé – mert befogadta az evangéliumot. Az Úr valóban letaszítja trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig
fölemeli. Nagy ez a titok, amit ma ünneplünk. Mindenekelőtt Mária
misztériuma. De valamiképpen a mi utunk végcéljának titka is, sőt az egész
emberiségé. Mert a mennybevétel útján, amit Mária nyitott meg előttünk, látjuk
mindazokat járni, akik életüket hozzá hasonlóan az ő Fiához kötötték.
Mária és
Krisztus ebben a meghitt kötelékben a jónak és az üdvösségnek legmagasztosabb
jelei, akik mindig a gonosz ellen küzdenek, a sárkány ellen, amely a Jelenések
könyvében szerepel. A történelem kezdetén Ádám és Éva vereséget szenvedett a
gonosztól. Az idők teljességében az új Ádám és az új Éva végleg legyőzik az
ellenséget. Igen, Jézus győzelme a gonosz felett a gonosz belső és fizikai
vereségét is jelenti. A történelem látóhatárán pedig fölsejlik a Fiú
feltámadása és az Anya mennybevételének képe.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
