Jer 20,7–9; Zsolt 62; Róm 12,1–2; Mt 16,21–27
Jézus itt adja
hírül először, hogy szenvedni fog, megölik, de azt is megjósolja, hogy föl fog
támadni. Ezek a szavak meglepnek őszinteségükkel és realizmusukkal: Jézus nem
ígér könnyű és kényelmes jövőt, hanem nehéz és keserű napok eljövetelét vetíti
előre, nemcsak a maga, hanem a tanítványok számára is. Mondhatjuk, ő ezen a
módon lázad a gonosz ellen, mely világunkat, városunkat, kerületünket és
életünket is átjárja, és félelemmé, elutasítássá, erőszakká válik. Jézus tudja,
hogy a gonosz létezik a világban, és ezért veszi határozottan az irányt
Jeruzsálem felé, mert szembe akar nézni vele.
Talán ezért van az, hogy a tanítványok maguk sem akarják meghallani ezeket
a szavakat. Péter pedig átveszi a szót, hogy elhallgattassa Jézust: „Isten
mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Péter látszólag meg akarja védeni
a Mestert a bajtól. Valójában olyan embernek a szavai ezek, aki nem értette meg
igazán, kicsoda Jézus, pedig kicsivel előtte még megvallotta, hogy „te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”. Szavai
botránkoztatóvá válnak, mert Isten nem akarja, hogy félretegyék őt; ismeri az
emberek életét, tudja, mi a gonosz, és Jézus egészen a keresztfáig megy, hogy
tapasztalja is.
„Távozz
tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar,
hanem arra, amit az emberek akarnak” – válaszol Jézus Péter szavaira. Vagyis
azt mondja neki: térj vissza a helyes útra, légy tanítvány, és ne akarj mester
lenni. Milyen könnyen válunk saját magunk mestereivé, és okozunk ezzel
megosztottságot! „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti” – mondja majd
Jézus. Igen, aki egyedül akar megmenekülni, az el fog veszni. Megszerezheti
akár az egész világot, de nem menti meg lelkét. Igen, az igazi boldogság abban
áll, ha fölvesszük a keresztet, nem pedig abban, ha úgy teszünk, mintha a
gonosz nem is létezne – vagy éppen mindig csak mások képviselnék –, hanem
abban, ha magunkra vesszük a többiek fájdalmát. Ez kiemel bennünket abból, hogy
mindig áldozatnak képzeljük magunkat, és kitágítja szívünket. Mi, akik oly
gyakran panaszkodunk mindennapi kis keresztjeink miatt, tágítsuk ki szívünket,
hogy sok testvérünkkel együtt hordozzuk a keresztet a világban.
Az
evangélium szavai bizonyára igényesek. Ám mindenekelőtt Jézus számára azok.
Milyen sokszor elismétli a tanítványoknak: azért jött, hogy szolgáljon, nem
pedig hogy neki szolgáljanak. Péterhez szóló szavaiban ott lüktet a minden
embert üdvözíteni akaró szeretetének ereje. Az evangélium arra hív, hogy újra
kezdjük el hallgatni az ő szavát. És fölfedezzük majd azok értelmét: „Aki értem
elveszíti életét, az megtalálja.” Akkor pedig felfedezzük azt is, hogy napjaink
értékessé váltak, telve szeretettel, hogy sokak életét derűsebbé és igazabbá
tegyük.
Imádság az Úr napján
