Iz 56,1.6–7; Zsolt 66 (65); Róm 11,13–15.29–32; Mt
15,21–28
Az evangéliumokban ritkán fordul elő, hogy Jézussal és tanítványaival
együtt Palesztinán kívül találkozunk. Tírusz és Szidon kívül esett egy hozzájuk
hasonló zsidó csoport szokásos látókörén. Ez az idegenkedés érezhető a
kánaánita asszonnyal történt találkozás során. Ő mint külföldi, idegen esedezik
lánya gyógyulásáért. Jézus eleinte hallgat (az evangélium úgy fogalmaz, „ő szóra sem méltatta”). Majd
végül meglepő módon elutasító választ ad: „Nem
helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Megdöbbentenek ezek a szavak és ez a viselkedés. Talán azért, mert
alapjában véve mindnyájan meg vagyunk róla győződve, hogy már ismerjük az Urat,
és kevéssé küzdünk meg azért, hogy jobban megismerjük, és elnyerjük szeretetét
és barátságát. Ez a pogány asszony, aki látszólag távol van az Úrtól, az
ördögtől kegyetlenül gyötört lánya iránti szeretetétől hajtva veszi magának a bátorságot, hogy
ellentmondjon Jézusnak, megküzdjön vele. Ő, aki pedig soha nem hallotta Jézus
tanítását, saját szükségéből tanulja meg tettekre váltani az imádságban való
kitartást, amit Jézus oly sokszor kér tanítványaitól. „Kérjetek, és kaptok, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak
nektek!” (Mt 7,7) Ez az asszony nem adja föl; lázad a gonosz
ellen, kérlel; keres és kopogtat az Úr szívén, háromszor is: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia!; „Uram, segíts rajtam!”, majd végül ezt a megható választ adja: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely
lekerül uruk asztaláról.” Ezek a szavak telve vannak hittel. Annak az
imádságnak a lényegét fejezik ki, amire Jézus tanít: „Ne szaporítsátok a szót”
(Mt 6,7). Ezek a szavak ámulatba ejtik, és erre a válaszra indítják Jézust: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.”
Ebben az evangéliumban Jézus engedi, hogy
megérintsék a szívét. Benne nincs semmilyen idegenkedés az ember fájdalmától,
csak szeretet – és az igaz szeretet legyőzi a távolságokat. Sőt, egyenesen
csodálja ennek a szegény asszonynak a „nagy hitét”. Utánozzuk ezt a hitet:
keressük az Urat mindennap, forduljunk hozzá imádsággal, nagy szeretettel és
értelemmel, és járjunk közben mindazokért, akiket félelem, erőszak, gyűlölet és
megvetettség gyötör.
Imádság az Úr napján
