Augusztus 1., szombat

Szárovi Szent Szerafim (†1833) orosz szerzetes, sztarec emléknapja: a húsvét örömével és a Szentlélek erejével tanúskodva adta tovább a békét az embereknek

Jer 26,11–16.24 – Jeremiást elítélik

11Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: »Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok.«

16Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: »Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.«
17Akkor felálltak néhányan az ország vénei közül, és ezt mondták a nép egész gyülekezetének:

18»A móreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának napjaiban prófétált, ezt mondta Júda egész népének: ‘Így szól a Seregek Ura:
Siont mezőként fogják felszántani,
és Jeruzsálem romhalmazzá lesz,
a templom hegye pedig erdős magaslattá.’

19De vajon megölte-e őt Hiszkija, Júda királya és egész Júda? Nemde félte az Urat, és engesztelt az Úr színe előtt, s ezért megbánta az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott róluk? Mi pedig ilyen nagy rosszat teszünk saját magunk ellen?«
20Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében prófétált: Uriás, Szemei fia Kirját-Jearimból. Prófétált ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen, egészen Jeremiás szavai szerint. 21Amikor meghallotta szavait Joakim király és minden vitéze meg az összes fejedelem, halálra kereste őt a király. Meghallotta ezt Uriás, és megijedt, ezért elmenekült, és Egyiptomba ment. 22De Joakim király embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Ákobor fiát és férfiakat vele együtt Egyiptomba. 23Kihozták Uriást Egyiptomból, és Joakim királyhoz vitték, aki levágatta karddal, holttestét pedig a nép fiainak sírjaihoz dobatta. 24De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.

Két dolog derül ki világosan ebből az eseményből, melynek során Jeremiásnak azzal a váddal kell szembenéznie, hogy a templomi istentisztelet ellen beszélt. A prófétaság soha nem jár könnyű élettel, egyetlen történelmi korban sem. A hit emberének beszéde, aki nem fél továbbadni az Isten szavát, gyakran kemény fogadtatásban részesül, mert leleplezi a társadalomban és mindnyájunkban meglévő rosszat. A Jeremiással szembeni ellenséges reakció egyenesen saját népre részéről érkezik. Ám a próféta nem hagyja magát megfélemlíteni. Tudja, hogy azt hirdeti, amit az Úr nyilatkoztatott ki neki. Isten szava föltárja a rejtett dolgokat, rámutat a bűnre, az igazságtalanságra, a hazugságra. Ez a prófétálás fontos része. Ezért zavarja azokat, akik azt hiszik, helyesen járnak el. Ám a prófétaság nem csak a gonosz megbélyegzéséből áll. Nagy hangsúlyt kap benne a meghívás, hogy változtassuk meg a szívünket, alakítsuk át viselkedésünket. Isten szava soha nem mond le arról, hogy a változás útját ajánlja: „Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.” Az Úr mindnyájunk javát akarja akkor is, amikor kemény szavakkal szól hozzánk. Szándéka mindig életünk megváltoztatására irányul, szavaiban ott a változás reménye. Ha viselkedésünket elítéli is, az soha nem az utolsó szó. Isten legfőbb törvénye a megbocsátás, annak, aki megbánja bűnét. Jeremiás megmenekült az akkori hívők erőszakos kezeitől. De nem mindenki, aki az evangéliumot hirdette, menekült meg a haláltól. Megannyi hívő férfi és nő veszítette el életét az Úr iránti hűségéért. Ők a múlt és a jelen idő vértanúi. Hűek maradtak mindhalálig. Az Úr pedig magához vette és országa dicsőségének koronájával jutalmazta őket. Emlékezünk rájuk, hogy életünk mindig Isten szeretetének kifejezője legyen. A mi életünk is legyen mindig a hűség kifejezője, amivel Isten szeretetének és az örök élet igéinek nagy ajándékáért tartozunk.

Előesti imádság