Augusztus 26., szerda

2Tesz 3,6–10.16–18 – Óvás a rendetlen élettől

6Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott. 7Jól tudjátok, miként kell minket követni, éspedig abban, hogy nem viselkedtünk köztetek rendetlenül, 8nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. 9Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat követendő példakép gyanánt állítsuk elétek. 10Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 
16A békesség Ura adjon nektek örök békességet mindenhol! Az Úr legyen mindnyájatokkal!
17Én Pál, a saját kezemmel írom azüdvözlést. Minden levelemben ez az ismertetőjel. Így írok.
18A mi Urunk, Jézus Krisztuskegyelme legyen mindnyájatokkal!

Pál közbenjár a tesszalonikaiaknál, hogy ne érintkezzenek azokkal, akik a hit szilárdságát és a közösség egységét veszélyeztetik. Érzi ugyanis annak súlyos felelősségét, hogy megóvja az Egyház közösségét azok tévedéseitől, akik saját személyes véleményüket követve az ellenség szolgálatába szegődtek. Őket el kell távolítani. Mégpedig azért, hogy számot vessenek a rosszal, amit tesznek, és magukba szálljanak. A konkrét esetben Pál hangsúlyozza, hogy minden kereszténynek szívesen kell végeznie saját munkáját. Az apostol aláhúzza a munka fontosságát, úgy is, mint ami eltartja azt, aki végzi, és úgy is, mint ami által segíteni lehet a szegényt és a rászorulót. Pál olyan akart lenni, mint mindenki más; ma azt mondanánk, világi. Így nagyobb erővel tehetett tanúságot az evangéliumról. A tesszalonikaiaknak hirdetve az igét, a városban töltött idő alatt már volt alkalma kifejteni a munkával kapcsolatos nézeteit, úgyhogy egyfajta jelszót is gyártott: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.” A tanítvány tudja, hogy a keresztény szeretet ingyenes, érdekektől mentes. Ha pedig valaki nem fogadja jó szívvel ezeket a rendelkezéseket, azt jobb belátásra kell téríteni. A közösség nem rend nélkül való család. Ezért szükség esetén közbe kell lépni, nem ítélkező, hanem építő szándékkal. Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azzal „ne bánjatok úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvéreteket”. Az evangélium az ellenségkép logikáját eltörölte és a kiigazításét állította a helyébe. Egyébként Isten is így bánt velünk. A közösségben semmilyen körülmények között nem szabad átlépni az Isten szeretete által megvont határokat.

Imádság a szegényekért