1És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: »Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!« 2És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál. 3Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán. 4Azt mondta neki az Úr: »Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!« 5És hallottam, amint azt mondta nekik: »Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek; 6öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!« Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak. 7Azt mondta nekik: »Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!« Azok kimentek és megölték a város lakóit.
18Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett. 19Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük. 20Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak. 21Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt. 22Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.
Két részből áll a mai olvasmány, melyek a 9. és a 10. fejezetből valók, és Ezekiel két látomását beszélik el. Az első hírnököket állít elénk, akik azért érkeznek, hogy a várost megbüntessék; ám lesznek, akik megmenekülnek ettől. A második az Úr dicsőségét mutatja meg, amint kilép a megszentségtelenített templom falai közül. Saját szemével látta a próféta mindazt a pusztítást, amit a babiloni hadsereg végbevitt Jeruzsálem utcáin. Most pedig a száműzetés szenvedéseit éli meg, sok zsidóval együtt, Isten szemével figyelve mindazt, ami Cidkijjá király szívének keménysége miatt a várost sújtja. A próféta által kínált leírás kegyetlen és drámai. Isten büntetését olvassa ki belőle a szövetséghez való hűtlenség miatt. Kevésbé kegyetlen és talán számunkra érthetőbb nyelvezettel azt is mondhatnánk, hogy nem Isten büntet: a város lerombolása és mindaz a kegyetlenség, amely éri, nem Isten műve. Sokkal inkább igaz, hogy ezek keserű és rettenetes következményei a gonosz szellemi irányítás alá került emberi viselkedésnek. Ezekiel a látomásában hat férfiról szól; azért küldték őket, hogy elpusztítsák a várost és eltávolítsák mindazokat, akik hagyták, hogy hatalmába kerítse őket a gonosz. Senki sem menekülhetett meg, kivéve azokat, akik a béke és az igazság után sóvárogtak, és nem lettek hűtlenek az Istennel kötött szövetséghez. Ezért van köztük egy hetedik küldött, aki fehérbe öltözött, jelezve ezzel is az Istenhez való közelségét; ő azt a feladatot kapta, hogy járjon a többiek előtt, és jelölje meg a kereszt jelével (ez akkoriban a tau betű jele is volt, mely egyben a Tóra kezdőbetűje héberül) mindazokat, akiknek az életét meg kell kímélni. „Maradékról” van szó itt, ahogy kevesen voltak Izrael fiai is, akiket az Úr angyala húsvét éjjelén Egyiptomon áthaladva megkímélt (Kiv 12,23.29), vagy a hétezer, akik nem térdeltek le Baál előtt Illés idejében (1Kir 19,18), vagy mint Izajás tanítványai (Iz 8,16–17). A keresztény lelki hagyomány úgy olvasta ezt a taut – mely tulajdonképpen olyan volt, mint egy kereszt – mint Jézus jelét, aki megmenti mindazokat, akik hagyják, hogy szeretetébe bevonja őket.
Imádság a szentekkel
