A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért
imádkoznak
Ez 24,15–24 – A próféta jel
15Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 16»Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. 17Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.« 18Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem. 19Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?« 20Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám: 21Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. 22Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; 23turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. 24Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
A próféta
hatalmas szenvedésének vagyunk tanúi. A halál hirtelen elragadja tőle
feleségét. És ez nem is minden. Nyilvánosan még csak meg sem gyászolhatja.
Hogyan történhetett mindez? Vajon nem kegyetlen az olyan Isten, aki így
viselkedik? Olykor mi is hajlamosak vagyunk ilyesmire gondolni, különösen
olyasvalakinek a halála láttán, aki kedves a szívünknek. Feleségének hirtelen
halála Ezekiel életének része, aki Isten szolgálatának szentelte életét, aki
szavaival és tetteivel az ő szavát kell hogy közvetítse. Ezekiel könyvében
másutt olyan cselekedetekről olvasunk, amiket azért kell véghez vinnie, hogy
megmutasson valamit, ami népére vonatkozik. Egy alkalommal megkötözik, és
megnémul (3. fejezet), máskor pedig rést kell vágnia a falon, hogy azon át
hagyja el a várost, mint egy migráns, kivándorló (12. fejezet). Vagyis a
prófétának az életével – és nem csak szavaival – kell kifejeznie az Úr népének
sorsát. Megdöbbentő a próféta engedelmessége. Egyébként, ha még a próféta sem
hallgatna Istenre, aki hozzá szól, hogyan jutna el hozzánk az Úr szava? Ezért
kell nagyobb szenvedéllyel megélni azt, ami a keresztény életre jellemző: hogy
Isten szavának prófétái vagyunk. Mondhatnánk: nekünk is szükségünk van rá, hogy
meghallgassuk, hogy lássuk a történelemben megnyilvánuló jeleket, sőt, hogy mi
magunk is jeleket hagyjunk korunkban, hogy az Isten szavát meghallgassák – és
lássanak, most, amikor mindenféle egoizmus elvakítja a szíveket, megsüketíti a
lelkeket. Az igének látható jellé kell válnia közösségeink életében, hogy a
többiek, amikor minket látnak, érezzék Isten szeretetének vonzerejét, és
meghallják ők is a szót, melynek ereje által minden megváltozhat.
Imádság a szegényekért
