Szent István (†1038) magyar király főünnepe:
megtért, és előmozdította az ország evangelizációját
Ez 36,23–28 – Megszentelni az Úr nevét
23Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. 24Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. 25Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. 26Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. 27Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. 28Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
A próféta elénk
tárja Istennek népéhez intézett szavait: „Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek
között, amelyet megszentségtelenítettek közöttük.” Izrael bűnös
viselkedése magát Istent is érinti, elcsúfítja, bemocskolja. Isten maga
avatkozik be majd, megtisztítva Izraelt, Isten szentségének és szent nevének
tanújává téve. A Miatyánkban Jézus erre tanít: „Szenteltessék meg a te neved.”
Isten nevének megszentelése nem más, mint részt venni az ő szentségében,
közösségre lépni vele, aki mindenható és irgalmas Úr. A keleti szertartásokban
a név imádsága nagy hangsúlyt kap; a szív imádságának is hívják. Ezt ismétlik:
„Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek.” Ismert úgy is,
mint az orosz zarándok imádsága: ez az ember keresett valakit, aki megtanította
volna imádkozni, de nem talált ilyet. Végre találkozott Istennek egy emberével,
egy sztareccel, aki ezt mondta neki: Nem kell mást tenned, mint ismételgetned a
Jézus-imát, benne a feltámadásnak ebben a névben rejlő hitével. Szenteljük meg
Jézus nevét, hívjuk segítségül a nevét, és bízzuk magunkat őrá. Szenteljük meg
életünkben mindennap, egyesüljünk vele, hogy vele együtt vigyük végbe az ő csodáit.
Az Úr megtisztítja majd szívünket, egybegyűjt minket életünk szétszóratásából,
hogy az ő népévé tegyen minket, a megújított szövetség népévé. Ezt mondja
ugyanis: „Az én népem lesztek, én
meg a ti Istenetek leszek.”. Szükségünk van rá, hogy megtisztuljunk
gondolatainkban, érzéseinkben, cselekedeteinkben, amiket végbeviszünk, mert
időnként szívünk kővé válik, keménnyé a többiekkel szemben, a fájdalom, a
szenvedés, a szegények láttán. Szívünk gyakran eltelik saját magunkkal és
aggodalmainkkal. Az Úr szavával új szívet, hússzívet ad nekünk, az övéhez
hasonló szívet, mely képes az együttérzésre és az irgalomra. Hívjuk segítségül
az Úr nevét az imádságban, hogy elnyerhessük a hússzív ajándékát.
Imádság az Egyházért
