Dán 7,9–10.13–14; Zsolt 96 (95); 2Pt 1,16–19; Mt 17,1–9
Ezen a napon Jézus színeváltozásának ünnepe van. Az evangélium egyik legrejtélyesebb epizódja ez. Ahhoz, hogy megértsük, a kereszt misztériumával együtt kell szemlélnünk. Az Egyház tudatában van, hogy ez az ünnep mély összefüggésben van a kereszt titkával, ezért helyezi augusztus 6-ára, éppen negyven nappal a kereszt felmagasztalásának ünnepe, azaz szeptember 14. elé. Szoros kapcsolat van a megfeszített és a Tábor-hegyi Jézus arca között: mindkét arc a szeretet jegyeit hordozza. Ez a szeretet egészen odaajándékozza önmagát, és éppen ezért változik el színében. Jézus be akarja vonni három legközelebbi tanítványát ebbe a misztériumba. Az eseménynek a barátság a kezdete, amely azután a Tábor-hegyén a történtek láttán Péter szavaiban fejeződik ki: „Jó nekünk itt lenni.” Péter fölfedezi egy egészen másfajta élet értelmét. Annak az ámulata ez, aki ráébred, hogy a mindennapi élet nem szép, mert keserűség, értetlenség, idegesség, bizonytalanság árnyékolja be, olyan kérdések, amikre soha nem érkezik válasz. Meg lehet-e egyáltalán változni? Nem ítéltettünk-e arra, hogy mindig önmagunkat ismételjük? Hogy beleragadjunk korlátainkba, hibáinkba, szokásainkba? És a társadalom, a világ vajon nincs-e erőszakra és sanyargatásra ítélve?
Dániel próféta az olvasmányban – olyan éjszakai látomásról szól, ahol Isten maga jelenik meg a történelemben. Ősi prófécia ez, mely azt kéri tőlünk, hogy kemény beletörődésünkből keljünk fel. Az evangélium elénk jön, és megmutatja nekünk Jézust, amint színében elváltozik. Örömhír ez arról, hogy lehetséges másmilyen élet, más, mint amilyennek hisszük és látjuk. Persze a hirosimai atombomba emlékeztet rá, hogy mindig tragédiák történhetnek, ha a világ nem tud színében átváltozni. Ebben az értelemben a világ még azt is kockáztatja, hogy színében elváltozás helyett drámai módon eltorzul, mint akkor, a háború idején történt. Jézus azért változik át színében, mert azt akarja, hogy mi és a világ is átváltozzunk. És ha csak egyetlen gondolat erejéig akarunk itt megállni, azt mondhatjuk, hogy a Jézussal való barátság, ha engedjük, hogy szeressen minket – ez változtat, ez lényegít át minket, tesz képessé arra, hogy átváltoztassuk a világot is.
Imádság az Egyházért
