Augusztus 18., kedd

Ez 28,1–10 – A próféta Tírusz fejedelme ellen szól

1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

2»Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten:
Mivel szíved felfuvalkodott,
és azt mondtad: ‘Isten vagyok én,
isteni széken ülök a tenger szívében’
– holott ember vagy és nem isten –
és szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve,

3íme, bölcsebb vagy te Dánielnél,
semmi titok sincsen rejtve előtted.

4Bölcsességeddel és okosságoddal
hatalmat szereztél magadnak,
aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban.

5Nagy bölcsességeddel és kereskedéseddel
megnövelted hatalmadat,
és szíved felfuvalkodott hatalmad miatt.

6Ezért így szól az Úr Isten:
Mivel szíved felfuvalkodott
mint valami isten szíve,

7azért íme, én idegeneket hozok rád,
a nemzetek legerősebbjeit;
kirántják kardjukat
bölcsességed szépsége ellen,
és megszentségtelenítik dicsőségedet.

8Megölnek és lerántanak téged,
és mint akiket meggyilkolnak,
úgy halsz meg a tenger szívében.

9Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is:
‘Isten vagyok én’ – holott ember vagy
és nem isten, gyilkosaid kezében?

10Úgy fogsz meghalni, mint a körülmetéletlenek,
idegenek keze által,
mert én szóltam« – mondja az Úr Isten!

Ezekiel egy állandó tulajdonságot vél fölfedezni a különböző népek életében: a kevélységet és a gőgöt viselkedésükben, mely önmaguk és saját erejük felmagasztalásához vezet. A próféta számára a fennhéjázás a népek eredendő bűne, mely egyenesen magának az együttélésnek az alapjait ássa alá. Ezt olvassuk: „Szíved felfuvalkodott, s azt mondtad: »Isten vagyok…« Noha ember vagy, nem Isten.” Miben áll ez a bűn tehát? A város szíve telis-tele van kevélységgel, amit hatalommániája és kereskedelem által felhalmozott gazdagsága is megalapoz. Éppen ez a logika okozza a megannyi igazságtalanságot és egyenlőtlenséget, melyek elkerülhetetlenül konfliktushoz és háborúhoz vezetnek. Isten nem tűrheti a gazdagságnak való effajta alávetettséget. Jézus azt mondja majd, hogy Isten és a mammon között nem lehetséges semmilyen megegyezés. Isten szava óva int mind a mai naptól az effajta egyezségtől. A prófétai szó súlyos figyelmeztetésként hat: azokat az embereket és népeket, akik csak saját érdekeiket akarják érvényesíteni, és azt képzelik, hogy urai mások életének és a föld javainak, „letaszítják a gödörbe”, megalázzák. Ebben mutatkozik meg, kik vagyunk valójában és az, amit el kellene ismernünk magunkról: szegény és gyönge emberek vagyunk csupán, nem pedig mindenható istenségek. Ezekiel kétszer is elismétli ezt, hogy figyelmeztessen bennünket. Tudja, hogy mindenki szívében gyökeret vert a kísértés, hogy Isten helyébe állítsa önmagát, a mindenhatóság érzésének mámorában. Valójában törékenyek, gyöngék és halandók vagyunk. Kezdjük el ismét alázattal szemlélni saját életünket, hogy ne engedjünk a hatalomvágy és a gazdagság kísértésének, melyek oly sok baj, igazságtalanság és nyomorúság okozói a világban.

Imádság az Úr anyjával, Máriával