A szír egyház Zakeusra emlékezik, aki fölmászott egy
fára, hogy lássa az Urat, és így elnyerte a szív megtérésének ajándékát
Lk 19,1–10 – Zakeus
1Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. 2Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, 3szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. 4Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« 6Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« 8Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« 9Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösségköszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«
Az Egyház ma
Zakeusra emlékezik, a vámosra, aki Jézust a házába fogadta. Lukács evangélista
azt írja, hogy Jézus, Jerikó utcáin jártában fölemelte tekintetét, és
megpillantotta Zakeust, aki felmászott egy fára, mivel alacsony termetű volt.
Amint meglátja, Jézus a nevén szólítja őt. Jézus valóban a Jó Pásztor, aki
azért jött, hogy megmentse az embereket a szomorú és erőszakos élettől. Egy
olyan névtelen tömegtársadalomban, mint a miénk, Jézusnak ez a hozzáállása nagy
tanulságot hordoz számunkra. Jézus hívja: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te
házadban kell megszállnom.” Az evangélium mindig személyes, mindig kimondja a nevünket.
Mi hagyjuk csak meg az evangéliumot az általánosságok szintjén, valami távoli érdekességnek,
s nem halljuk meg… Ám képzeljük csak el Zakeus ámulatát, amikor Jézus a nevén
szólítja. Ő vámos volt, azaz bűnös, Jézus mégis egyedül őt hívja. Persze ő is
akarta látni Jézust. De Jézus ennél sokkal többet akart: szeretni, meglátogatni
és nagylelkűvé tenni őt. Jézus hívására Zakeus gyorsan lemászik, és örömmel
vendégül látja házában. Ő az a gazdag ember, aki nem távozik szomorúan a
meghívás hallatán; és Jézus is eltelik örömmel. A vele való találkozás
megváltoztatja Zakeust, aki immár boldog ember, új szívvel. A végén úgy dönt,
visszatéríti, amit elcsalt, vagyonának felét pedig a szegényeknek adja. Így
kezdődik el megtérése: már nem ugyanaz az ember, aki addig volt. A találkozás
az Úrral megváltoztatta őt. Zakeus megállapítja a mértéket, saját mértékét, és
alkalmazza is. Nem mondja ugyanis, hogy odaad mindent, hanem a felét. Ma Zakeus
arra hív minket, hogy ne halogassuk a döntéseinket, ne engedjünk a
beletörődésnek, annak, hogy azt gondoljuk, a világ soha nem változhat meg. Arra
buzdít, hogy bízzunk ennek a Mesternek az irgalmában, aki az ő életét is
megváltoztatta. Ha befogadjuk Jézust a szívünkbe, az átalakít minket, és segít
nekünk megtalálni a mértéket az Úr követésében.
Imádság az Egyházért
