Náh 2,1.3; 3,1–3.6–7 – Jaj a vérengző városnak!
1Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába,
azé, aki békét hirdet.
Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat,
mert nem halad át többé rajtad Béliál;
mindenestül elveszett!
2Felvonul előtted, aki szétszór téged,
aki ostrom alá veszi ostromműveidet;
»Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat,
Szedd össze minden erődet!«
3Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét
és Izrael dicsőségét egyaránt;
bár a pusztítók széjjelszórták őket,
és tönkretették csemetéiket.
1Jaj neked, vérnek városa,
te egészen hazug;
telve vagy fosztogatással,
és nem távozik tőled a rablás.
2Csattog az ostor,
dübörög a robogó kerék,
zihál a ló,
száguld a szekér,
közelednek a lovasok,
3csillog a kard,
villog a lándzsa,
tömérdek a sebesült,
rengeteg a halott.
Nincs száma a holttesteknek,
hulláikba botlanak.
6Utálatosságot halmozok rád,
gyalázattal illetlek,
és pellengérre állítlak.
7Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát,
visszatántorodik tőled és így szól:
‘Elpusztult Ninive! Ki sajnálja?
Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?’
Náhum könyve
igen rövid prófétai szöveg, mely a Krisztus előtti VII. század közepe táján
keletkezett, s mely a Ninive város elleni jövendöléseket idézi. Ninive Asszíria
gőgös szívű fővárosa volt, melyet a fölemelkedőben lévő babiloni hatalom dúlt
fel és foglalt el. Ez alkalommal a próféta az Izraelt valaha uralma alá vonó
legfélelmetesebb ellenségre olvassa rá Isten igazságos ítéletét. A történelmi
ellenség legyőzése alkalom Júda királyságának az ujjongó örvendezésre: „Tartsd
meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el
többé hozzád: mindenestül elpusztult.” A próféta ezen a ponton kimondja
ítéletét Ninivére: „Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és
rablással, és folyvást fosztogat!” A próféta elítéli a városban kialakult
becstelen viszonyokat, amelyek nemcsak az együttélést teszik tönkre, de még a
társadalom életének újjászervezését is akadályozzák. A korrupció nem egyszerűen
bizonyos bűntettek elkövetését jelenti, hanem egy erőszakos és másokat
sanyargató viselkedést favorizáló rendszer meghonosodását. Úgy is mondhatnánk: a
korrupció olyan, mint egy hadsereg, amely az egész várost tűzzel-vassal
pusztítja: „Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék… a kardok villognak, a
dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen
mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak…” Tudjuk, milyen éles szavakkal
ostorozza Ferenc pápa a korrupciót, amiért az minden emberi együttélést
tönkretesz. Egészen odáig megy, hogy nincs bocsánat annak számára, aki a korrupciót
űzi, pártolja. Elengedhetetlen, hogy megtérjünk az Úrhoz. Az Úr ugyanis népe
épülését, nem pedig a korrupció poklába süllyedését akarja. Ám miután
elpusztította az ellenséget, újjáépíti népe jövőjét: „Helyreállítja az Úr Jákob
szőlőskertjét, és Izrael szőlőskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották,
letördelték a vesszőket.” És hirdeti: „Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és
hirdeti: »Szabadulás!«” Az Úr – ahogy a próféta kijelenti – visszatér,
megszabadítja népét az ellenség elnyomásából, és békét ad neki.
A Szent Kereszt imádsága
