Ez 18,25–28; Zs 24 (23); Fil 2,1–11; Mt 21,28–32
„A vámosok és a cédák megelőznek benneteket Isten országában” – mondta Jézus a farizeusoknak, akik a templomban hallgatták. Mivel vádolja Jézus a farizeusokat? Először is kiemeli a szavaik és a tetteik közötti eltérést, amit rövid példabeszéddel meg is magyaráz. Egy embernek van két fia. Mindkettőt megkéri, hogy menjen ki dolgozni a szőlőbe. Az első nem akar menni, végül mégis kimegy. A második viszont először igent mond, aztán mégis meggondolja magát. Ekkor Jézus kérdést intéz a farizeusokhoz: „Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” Nem tudnak mást felelni, mint hogy az első. Az evangéliumban többször is elhangzik a buzdítás, hogy nem elegendők a szavak, a lényeg, hogy „megcselekedjük Isten akaratát”. A szavak önmagukban nem üdvözítenek, életre is kell váltanunk őket. Az első fiú példája egyértelmű: nem szavakkal teljesíti atyja akaratát – sőt szavaival ellentmond neki –, hanem a tetteivel. Az első a fiának tartja magát, és belátja hibáját, mert a magáénak is tekinti azt a szőlőt, a második viszont úrnak nevezi az apát és kívülállónak tekinti magát. „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21) – mondta Jézus is.
Jézus tudja, hogy a bűnös bármikor megváltozhat, de aki igaznak hiszi magát, nehezen hallja meg a megtérésre szóló hívást. Példaként hozza Jézus, hogy az ember meghallgatja Keresztelő János igehirdetését, vagy nem. A farizeusok nem fogadták be a tanítását, míg a bűnösök megtértek. Azok ugyanis nem érték be vele, hogy csak meghallgatták szavait, hanem megkérdezték tőle: „Mit tegyünk hát?” (Lk 3,10), majd tettekre váltották, amit a prédikátor mondott nekik. Assisi Szent Ferenc példája, akinek ünnepét október 4-én tartjuk, szöges ellentétben áll a farizeusok vallásosságával. Ő a szó legszorosabb értelmében vett tanítvány volt. Meghallgatta az evangéliumot, és szó szerint tettekre váltotta. Nem, nem volt hős. Olyan ember volt, aki hagyta, hogy az Úr szeretete egészen átjárja, és ezért ellenállás nélkül követte őt. Mindent elhagyott, mert rátalált valakire, aki jobban szerette őt, mint ő saját magát. Így van ez velünk is, legalábbis az Úr részéről. Jézus jobban szeretett bennünket, mint mi önmagunkat. Assisi Szent Ferenc ezt ismerte föl. Nekünk ez nehezünkre esik, mert szemünk előtt saját magunk vagyunk, a saját problémáink. Emeljük tekintetünket az Úrra, és hagyjuk, hogy szeressen bennünket.
Imádság az Úr napján
