1Kor 15,12–20 – Ha
Jézus nem támadt fel, nincs értelme a hitünknek
Az
apostol folytatja a beszédét Jézus feltámadásáról. Fontos, hogy megértsük a
húsvét misztériumának mélységét. Azért is volt fontos, mert a közösségben téves
elképzelések terjedtek a holtak feltámadásáról. Néhányan – talán a görög
befolyás miatt is – úgy tartották, nem lesz semmiféle feltámadás a holtak
közül. Pál a válaszában kijelenti, ezek az elgondolások gyökeresen szemben állnak
a Jézus feltámadásába vetett hittel. Meglehetősen határozott a válasz további
része is: „Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig
Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti
hiteteknek sem.” Az apostol megértette, hogy a teremtett világ üdvözülésének
misztériumában központi helye van Jézus feltámadásának. A feltámadt Jézussal
kezdődik Isten új világa, amiben Jézus támadt fel elsőként, mint az apostol
mondja. Jézus húsvétja két részre osztja a történelmet: a feltámadás előtti
részre, amely a gonosz és a halál szolgasága alatt szenved és a másik részre,
ami húsvét reggelén kezdődik, Jézus feltámadásával. Kezdetét vette a feltámadás
fiainak ideje. Jézus az „elsőszülött”. A feltámadás misztériuma az a keresztény
újdonság, amit az apostol az igehirdetés középpontjába helyezett. Az
Újszövetség írói közül senki nem beszél erről ennyire átfogóan. Elég, ha az
athéni Areopáguszon mondott beszédére gondolunk: a bölcseknek, akik hittek a
lélek halhatatlanságában, a test – amit börtönnek gondoltak – feltámadásáról
beszélt. Az apostol tudatában van, hogy a holtak feltámadásának hirdetése az
„örömhír”, mely megszabadít a haláltól való félelemtől, és már mostantól kezdve
a feltámadás gyermekévé tesz.
Imádság a szegényekért
