Alekszandr Meny
orosz ortodox pap emlékezete, akit barbár módon gyilkoltak meg 1990-ben
1Kor 7,25–31 – Szabadnak
lenni a világtól
21Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. 22Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, az Krisztus rabszolgája. 23Nagy árat fizettek értetek! Ne legyetek emberek szolgái! 24Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.
25A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. 26Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló nehéz idők miatt, hogy jó az embernek így maradnia. 27Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 28De ha feleségetveszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Az ilyeneknek azonban testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. 29Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, 30és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, 31
A
nőtlenség – mondja Pál – azt hirdeti, hogy Isten országa már közöttünk van, a
Feltámadott lelke munkálkodik, a közösség kovásza – az örökkévalóság, ahol már
nem házasodunk, mert az Urat szemléljük – már jelen van a keresztény
közösségben. Az apostol nagyra becsüli a cölibátust, ha Isten országának
szeretetéért vállalja valaki. A nőtlenség választásával a hívő azt mutatja meg
életében, hogy Isten elég neki. Az Egyházra is vonatkoztathatjuk ezt: aki a
cölibátust választja, megmutatja, hogy az Egyháznak nincs szüksége más
támaszra, más segítségre, csak Istenre. Isten az egyedüli támasza. A
cölibátusban élő erről tanúskodik. Személyes korlátai ellenére döntésével Isten
elsőségét mutatja föl. Pál ezzel együtt leszögezi, a szüzesség nem olyan
parancs, amit az Úr mindenkinek ad. Mindenesetre azt tanácsolja a korintusi
keresztényeknek – ez viszont már evangéliumi parancs –, hogy Isten országát
tekintsék elsődlegesnek saját életükben és a közösségi életben is. Az apostol
azt mondja nekik és mai keresztény közösségeinknek is, hogy „az idő rövid”. Nem
szabad lelkiállapotunk, életritmusunk, szokásaink rabjává lennünk, mert ezek
miatt lelassulunk az Úr követésében. Ez a keresztény ember szabadsága:
engedelmeskedni az Úr parancsának, és hirdetni az evangéliumot mindenkinek, a
föld végső határáig. Ha engedelmeskedünk ennek a parancsnak, kedvesek leszünk
az Úr szemében.
Imádság a
szentekkel
