1Kor 15,35–49 – Hogyan
támadnak föl a halottak?
35Azt mondhatná azonban valaki: »Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?« 36Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal. 37És amikor vetsz, nem a leendő növényt veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét. 38Isten pedig alakot ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak saját alakot. 39Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. 40És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké. 41Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól. 42Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel; 43szégyenben vetik el, és dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, s erőben támad fel; 44érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel.
Ha van érzéki test, van lelki test is. 45Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az első ember élő lénnyé lett«, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké. 46De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. 47Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. 48Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. 5
Hogyan
támadunk föl? Gyakran került elő ez a kérdés a korintusi keresztények között.
Az apostol a válaszában a mag (a földi test) példáját hozza fel, ami ha elhalt,
növény (feltámadt test) lesz. Ezzel a képpel az apostol megerősíti, hogy a
feltámadás napján ugyanazok leszünk, akik vagyunk, miközben mégis mások, meglesz
a „testünk” (az identitásunk), de romolhatatlanok, vagyis feltámadottak
leszünk. Úgy is mondhatnánk, a feltámadás egy olyan folyamat vége, ami az egész
életen keresztül tart. Egyikünk sem tudja elképzelni, milyen egy feltámadt
test. Meríthetünk viszont némi elképzelést róla azokból az evangéliumi
történetekből, melyek Jézus húsvét utáni napjait beszélik el. Az evangéliumok
ugyanazt a Jézust állítják elénk, aki elszenvedte a kereszthalált – ott volt a
szögek nyoma a kezein, a lábain és az oldalán, mégis más volt: a két emmauszi
tanítvány nem ismerte fel, ahogyan Mária és a többi tanítvány sem azonnal. Ahhoz,
hogy feltámadottként fölismerjük, az kell, hogy vele legyünk, hallgassuk őt, sokszor
találkozzunk vele. Csak akkor tudunk felismerni egy szellemi testet, ha
szellemi emberek vagyunk. Pál azt sugallja, hogy a feltámadáshoz – ahhoz, hogy
megértsük és főképp ahhoz, hogy befogadjuk – belső út vezet, a szív és az elme
átalakulása és a test, vagyis a viselkedésünk átalakulása is. Arról van szó,
hogy magunkba fogadjuk „a halhatatlanság magjait”. A halhatatlanság magjai az
evangélium, a szent liturgia, a hívők közössége, a szegények iránti szeretet, a
békéért és a népek testvériségéért való elkötelezettség. Ha mindezt
gyakoroljuk, akkor növekszik bennünk a halhatatlanságnak az a magja, amelyet
keresztségünk napján kaptunk. Olyan mag, amit óvni, védelmezni, művelni kell
mindennap.
Előesti imádság
