Szeptember 12., szombat

1Kor 10,14–22 – Krisztus testének egysége

 ¹⁴Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. ¹⁵Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: ¹⁶Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? ¹⁷Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. ¹⁸Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral? ¹⁹Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány valóban valami? ²⁰Dehogy! De amit a nemzetek áldoznak, azt az ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy ördögökkel legyetek közösségben. ²¹Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az ördögök kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és az ördögök asztalának. ²²Ingereljük talán féltékenységre az Urat?Talán erősebbek vagyunk nála?

Az apostol a bálványoknak föláldozott húsról beszél, és arra inti Korintus keresztényeit, hogy kerüljék a bálványimádást, vagyis hogy ne álljanak e világ bálványainak szolgálatába. Sok olyan van, aminek olykor áldozatot mutatnak be, és aminek oltárán végül feláldozzák az életet is. És talán a legelső bálvány – ma még inkább, mint régen –, aminek oltárán a legdrágább dolgokat áldozzuk fel, a saját énünk. Önmagunk bálványozása olyan kultusz, mely egyre szélesebb körben terjed, és oly sok közeli és távoli baj, konfliktus forrása. A legerősebb és legmagasabb rendű dolog, ami szembeszáll ezzel a bálvánnyal, az éppen az Eucharisztia, az Egyház életének forrása. Az Eucharisztia az Egyházat Krisztus testévé alakítja. Az egy kenyérből és egy kehelyből való részesedés által sokakból egy test lesz. Szent Ágoston bölcsen ezt mondja: „Ebben a kenyérben meglátjátok azt, akik vagytok, és azt kapjátok, akik vagytok.” Az Eucharisztia a műhely, ahol épül az Egyház, ahol az elveszetteket egybegyűjtik, és a Lélek tüzével egyiket a másikhoz forrasztják, erős egységben, hogy megalkossák azt az egy, közös lelki építményt, ahol eljön a megváltás, és az Isten országa reménységében lehet élni. Az Eucharisztiához járulva Krisztus testévé alakulunk át, hogy az ő élete, érzései, mások iránti szenvedélyes szeretete éljen bennünk. A régi keresztények azt mondták, hogy eucharisztikus módon kell élni, vagyis magának Krisztusnak a lelkületével, aki „megtörette” magát a kenyérben és „kiontotta” magát a borban másokért, anélkül hogy magának bármit megtartott volna. Emiatt történt, hogy Abitina mártírjait megölték, mert a vasárnapi Eucharisztiával éltek. A bírónak, aki ezt számonkérte rajtuk, így válaszoltak: „Nem élhetünk vasárnap nélkül.” És nem kevés keresztény lett az utóbbi időben vértanú csak amiatt, mert vasárnap összegyűltek, hogy együtt ünnepeljék az Eucharisztiát. Előttünk állnak, hogy emlékeztessenek a közösségvállalásnak erre az egyedülálló misztériumára.

Előesti imádság