Préd 1,2–11 – Minden olyan, mint egy fuvallat
A könyv szerzője a Kohelet álnevet használja, amit „igehirdetőnek” fordíthatunk. A név a közösségre utal (kahal), talán egy vallási közösségre, talán éppen tanítványok közösségére, vagy általánosabban értve az egész népre (Préd 12,9). A szakasz elején található ennek a bibliai könyvnek a legismertebb mondata: „Minden hiábavalóság!” A héber kifejezés „fuvallatot” jelent. Metafora, mely az egész életre, a teljes valóságra úgy tekint, mint fuvallatra. A szentíró megragadja ezzel azt az ideiglenességet, bizonytalanságot, kicsinységet, hiábavalóságot, ami fészket rak, és eluralkodik az egész emberi életben. Ugyanakkor az élet szépnek is látszik. Igaz, hogy a dolgok nyomasztó módon jönnek és mennek, és „semmi sem új a nap alatt”. A prédikátor szerint a teremtés mintha örökös céltalan mozgásra lenne ítélve, mint a szél, amely érkezik és továbbáll. A gyengeségnek ebben az örvényében elmerült ember sohasem tudja kimondani a végső szót: nem képes abbahagyni a vitatkozást, és nem jut el a megértésig. Eszmefuttatásai nem mások, mint folyamatos és véget nem érő keresés: „Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.” Még a tudomány sem érti történelem igazi értelmét: nem érti meg a dolgok változékonyságát. Ha az, „ami volt”, vagyis a természeti jelenségek, és az, „ami történt”, vagyis az emberi történelem nem hoz létre lényeges újdonságot, akkor miben lehet megtalálni ennek a végtelen körforgásnak az értelmét, beteljesedését? Mindez igazolásul szolgálhatna arra, hogy az ember beletörődéssel fogadja a dolgokat. Gyakran halljuk: semmi sem változhat, mindig minden ugyanaz marad. De a prédikátor nem áll ki a dolgok örök visszatérésének nézete mellett, hanem azt sugallja, hogy van célja az ember létezésének, mivel Isten a teremtője. Egy dologban biztos a prédikátor: az embertől bizonyosan nem származhat semmi új. Ha a teljes Szentírás szövegének ismeretében olvassuk ezt a kis könyvet, megértjük, hogy az élet bizonyossága és értelme csakis Istentől ered. A próféták is emlékeztetnek erre: „Nézzétek, én valami újat viszek végbe” – mondja az Úr Izajás szavával (Iz 43,19).
Imádság az Egyházért
