Szeptember 5., szombat

Kalkuttai Szent Teréz anya (†1997) emléknapja

1Kor 4,6b–15 – Pál alázatosságra inti a korintusiakat

Senki se fuvalkodjék fel kérkedve az egyikükkel a másikkal szemben. ⁷Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
⁸Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek. Nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra jutottatok volna, hogy mi is uralkodhatnánk veletek együtt! ⁹Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványosságalettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is. ¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. ¹¹Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk, nincs otthonunk, ¹²és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ¹³ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig.
¹⁴Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. ¹⁵Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet. ¹⁶

Pál az apostoli szolgálata hitelességének védelmében fölsorolja azokat a nehézségeket és próbatételeket, amiket elviselt, hogy hűséges maradjon az evangélium hirdetéséhez. Ez a hűség és állhatatosság az apostol határozott szándékából fakad, hogy igazodjon ahhoz, ami írva van, anélkül hogy jutalmat vagy elismerést keresne. A korintusiak önelégültségével Pál az alázatosságot, az apostolok fáradozásait és szenvedéseit szegezi szembe. Némi iróniával a szemükre veti, hogy „jóllakottak” és „gazdagok”, utalva rá, hogy azzal dicsekszenek, mennyire „okosak”, „erősek” és „megbecsültek”. Az apostolok ezzel szemben „oktalanok Krisztusért”, „gyöngék” és „megvetettek”, „a világ salakja” és „mindennek söpredéke”. Pál megbélyegzi a korintusiak önelégült hozzáállását. Ez a kísértés gyakran elfogja Jézus tanítványait. Ilyenkor elfelejtik, hogy gyermekek, akiknek szükségük van rá, hogy meghallgassák Isten szavát, és engedelmeskedjenek neki. Aki azt hiszi, nincs szüksége az igehirdetésre, aki azt hiszi, bölcsebb és okosabb az apostolnál, az már elindult az egység megbontása útján. Ellentétben a korintusi keresztények hivalkodó magabiztosságával és azokkal, akik úgy gondolják, hozzájuk hasonlóan rendben vannak, az apostol az utolsó helyet kéri magának, ahová a világ teszi. Az üldöztetés és a megaláztatások helye ez, ugyanakkor a lelkipásztori munka és a szüntelen igehirdetés helye is – az emberi hálátlanság ellenére. Mindazonáltal Isten szemében ez a legelső hely, Jézus mellett, akit az emberek elvetettek, de Isten fölmagasztalt. Az apostol „balgasága”, gyengesége és szenvedései gondolkodásra kell, hogy késztessék a korintusi keresztényeket – és minket is –, akik büszkeségükben annyira felfuvalkodottak lettek, hogy ezzel megbontják a közösség egységét.

Előesti imádság