Péld 30,5–9 – Agur mondásai
A 30. fejezetben az Agur neve alatt összegyűjtött bölcs mondások sorakoznak. A szöveg Izrael történetének különböző korszakaiban született tanításokat gyűjti össze és ajánlja az olvasónak elmélkedésre. A fejezet első fele a bölcsesség keresésének két jellemzőjét mutatja meg. Mindenekelőtt arra világít rá, hogy fáradságos dolog a bölcsesség keresése. Nehéz megérteni Isten nagyságát és bölcsességét, mindannyian kevesek vagyunk hozzá, nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy megértsük akaratát: „Oktalanabb vagyok, mint bárki más, nekem még emberi okosságom sincsen. És nem is tanultam én a bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete.” Hiszen ki az, aki megismerheti? „Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek. A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit.” Mi hozzászoktunk, hogy Isten szavához hozzátegyünk a miénkből is. Olykor saját elképzeléseinkhez, terveinkhez alacsonyítjuk le, és megfosztjuk ezzel átformáló erejétől. Meghívásunk arra szól, hogy inkább hallgassuk meg, mert így tudja megakadályozni, hogy a hamisság és a hazugság csapdájába essünk. A meghallgatásból fakad annak bölcsessége is, hogy az Úr útjain járjunk. Isten szava segít, hogy emberi szavainkat bölcsen használjuk. Ezért szólít föl arra, hogy ne rágalmazzunk másokat. Az utolsó versek pedig azt mutatják meg, milyen következményekkel jár, ha nem fogadjuk be Isten szavát. Vannak, akik átkozódnak, ahelyett, hogy áldást mondanának. Meglepően aktuálisak ezek a szavak korunkban, amikor terjed az agresszív nyelvezet. Mennyi erőszak születik a szegények kárára kiejtett szavakból: a megvetés, az ítélet szavaiból, melyek távol akarják tartani tőlünk őket. Ám az Úr őrzőjük és védelmezőjük. Mi pedig vele együtt hordozzuk szenvedéseiket, hogy igazságot szolgáltassunk nekik.
Imádság a szentekkel
